József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged

1988. október 6., I. rendes ülés

11 találkoztam a felmérés időszakában. Az itt elhangzott konkrét észrevételekkel kapcsolatban néhány mondatot szólnék. A Mik­robiológiai Tanszék az utóbbi években a sikertanszékek közé tartozott. Legalábbis azt szeretném mondani, hogy néhány éve főhatóságunk elképzelte, hogy az önellátó egyetemi intézmény ilyen módon tudja a gazdasági problémákon túltenni magát és hogy úgy mondjam sikerrel megoldani a problémákat - neveze­tesen, hogy tanellátást biztosítsunk oktatói és kutatói mun­kához. Tehát ilyen értelemben mi annak a modellnek vagyunk tanszéke, hogy a meghirdetés időpontjában, pillanatában rop­pantul negatív dolog, hogy pénzt termeljünk. Én azt mondanám, hogy egy sikertelen magyar modell nagyon szerencsétlen példája ez. Mi vagyunk az a zsákutca, akik na­gyon szép negatív példa, hogy nem szabad a jövőt alapozni. Ez egyértelműen a szellemi elszegényedéshez vezet. A statisztika egyébként nem 100 ,%-osan pontos. Ez nem a bizottság elleni kritika, tudniillik ezeknek a gyerekeknek van egy csomó hazai és külföldi kongresszusi szereplésük, ezek a felszólalások megjelentek kötetekben, ezeket nem számoljuk komolyan. De ez tényleg nem mentség arra az alapvető problémára, ami itt fel­merült. A másik dolog, amit a gazdasági főigazgató vetett fel. Hozzászólásomban mégegyszer visszatérek erre. Nem biztos, hogy ez GH. ellenes megnyilvánulás. Ez a szisztéma elleni megnyil­vánulás. Nevezetesen azok a tanszékek, amelyek a pluszterhe­léssel komolyabban foglalkoztak, azok plusz csinálták maguknak a bajt, mert hiába látja el a gazdasági igazgatóság jól a fela­datát, az infrastruktúra hiányosságai a tanszéken mutatkoznak. Nálunk egy vegyszerfelelősség, egy műszerfelelősség és egyéb az olyan komplex és olyan nagy munka, és nem értek egyet a bizottsággal abban, hogy társadalmi tevékenységük ezeknek az embereknek nincs. Kérném szépen ez társadalmi tevékenység. Nem akarom bántani sem bölcsész, sem jogász kollégáinkat, de elnézést, ha így fogalmazok, hogy halvány sejtelmük sincs ar­ról, hogy mit jelent egy ilyen fajta minden más feladaton túl­menő dolog. Sehol a TTK-on nincs munkaköri leírásba rögzítve, hogy mit jelent ez. Kérném szépen egy nagyértékű műszer meg­hibásodik, valahol az javíttatás alá kerüljön és a Gazdasági Főigazgatóhoz nem fordulhatok, nincs rá szakember. De napokba kerül míg előkerítünk valakit, később, és ezek olyan dolgok, amelyek időt rabolnak. Ezeket a jelentés nem tudja tükrözni, ezeket el kell mondani élőszóval. És ez mind hozzájárul a do­loghoz, ami kifejezetten silier az emberek számára. Gulyás Sándor: Az Egyetemi Tanácsnak szerencséjére, vagy sze­rencsétlenségére van itt két biológus is. Néhány percet sze­retnék csak kérni. A jelentést összességében egy jó jelen­tésnek tartom. És tartalmát tekintve úgy érzem, hogy azokat a szituációkat, problémákat, eredményeket, amelyek ezeken a szak­területeken megtalálhatók, elég jól összeállította. Aki vette a fáradtságot, és elolvasta az utolsó oldalt is kiderül az, hogy 212 fő tartozik ehhez a szakterülethez. Na most világos, hogy, ha ilyen sokan vannak, akkor sokkal több probléma is merül fel, mint egy 50-60 fős egységen belül. Ha még ehhez hozzáteszem azt is, hogy a biológusok 3 különböző helyen (Újszegeden. a Fűvészkertben) vannak, akkor ez bizonyos egyéni problémák fel­vetését tartalmazza. Amiért szót kértem az az, hogy a jelentés 90 %-át én is elfogadom, de ezeknek a lépéseknek a másik ol­dalát is szeretném megvilágítani.

Next

/
Thumbnails
Contents