József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1987-1988, Szeged
1987. november 19., II. rendes ülés
12 csolatban -ezek közül két' technikai jellegű - tehát 5 vitatott ponttal sikerült teljes megegyezésre jutni- a hallgatósággal. Csodálkozna, ha ebben a vitatott pontban most itt helyben sikerülne megállapodni. Felkéri Pató Attilát, az EHT bölcsészkari szószólóját, hogy javaslatát, amenynyiben továbbra is fenntartja - adja elő. Pató Attila: Természetesen fenntartja a 34 órás javaslatot, mint a maximális óraszámot, mégpedig azért tartanák elfogadhatónak, mert ez az extremitásoknak kevesebb lehetőséget ad. Kristó Gyula: Aligha hiszi, hogy ebben a kérdésben most teljes egyetértésre lehet jutni. Ez elsősorban a bölcsészkart érinti, nem véletlen, hogy a szószóló is a bölcsészkarról került ki. Az biztos, hogy 8 félév átlagában a bölcsészkaron a 32-" óra megvan. Bizonyos szakokon /emlékezete szerint magyar-történelem III. évf./ lehet, hogy ez 34 fölé megy, de akkor is csak hihetetlen kis területről vitatkoznánk, amely nem érintené az Egyetemi Tanács többi tagját. Ezért azt kéri, hogy a bölcsészkari képviselők adjanak türelmi időt a kar dékánjának, hogy ennek pontosan utána tudjon nézni, és a legközelebbi egyetem tanácsülés előtt keressék fel őt, megpróbál velük megegyezni, és a tanács ülésére már egyeztetett javaslatot tudnának hozni. Meggyőződése, hogy nem kell frontálisan átalakitani semmit, de a történész ' szemszögéből kéri, tények nélkül ne döntsenek. Rektor: Azt javasolja, hogy a Szab. 9. pontja kivételével hagyjuk jóvá a szabályzatot. A 9. pontra pedig térjünk vissza olyan értelemben, ahogy Kristó professzor mondta.december 18-án, a következő tanácsülésünkön. Úgy gondolja, hogy a Jogi Karon ez nem ilyen nagy probléma, mint a Természettudományi Karon. A TTK dékánját arra kéri, ajánljon hasonló konzultációs lehetőséget a hallgatóságnak. Nem azt kéri a dékánoktól, hogy taktikai okokból a hallgatóknak engedjen, de a hallgatóktól sem, hogy adják fel pozícióikat. Ezzel kapcsolatban kér hozzászólást. Karácsonyi Béla: Azt hiszi, kissé túl sarkítottuk a problémát. Nem érti, miért csinálunk ebből a kérdésből ilyen nagy ügyet. Rektor: Reméli, hogy erre Zilahi Tibor választ tud adni, aki azonban átadja a szót Tóth Jánosnak. Tóth János: A szab. egy másik pontjával tudna kapcsolódni Karácsonyi Béla felve téséhez. Saját lelkiismerete megnyugtatása érdekében szól. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a T\/SZ-t vitatta, már ott elmondta véleményét az előadások kötelező vagy nem kötelező voltáról. Ha Karácsonyi elvtárs nem tette volna meg észrevételét, valószinü, ő sem kért volna szót. Mindig azt az álláspontot képviselte, hogy az előadások látogatása ne legyen kötelező; más egyetemi foglalkozásoké természetesen igen. Két dologgal támasztja alá. Szerinte ez az oktatók szelektálásának jobb módszere, mint a véleményezési rendszer. Ez a kényszer azt Írja elő, hogy a hallgatók olyan órákat is látogassanak, amelyeket önszántukból nem látogatnának meg. Másrészt - szerinte - egy egyetemi hallgató van olyan fel -nőtt, hogy el tudja dönteni, vizsgára való felkészülési módszerét. Ez a probléma főleg a bölcsészkart érinti,- és csak úgy küszöbölhető ki, ha csökken az óraszám, és az előadásra járás nem kötelező. Megemliti, hogy megjegyzését nem kivánja szavazásra bocsátani. Róna-Tas András: Úgy emlékszik, hogy a BTK Tanácsa nem engedett át olyan tantervet, amely előirta volna a kötelező óralátogatást. Zilahi Tibor: Idegennyelvi Tanszékeken az előadások látogatása kötelező. Az idegennyelvi tanterv Írja elő.
