József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1986-1987, Szeged

3 - Oldalszámok - 379

1«

nr,Ketskeméty István:

A tans só le Gazdasági helyzetén csalc az segítene valamelyest, lia az oktatási torliolóssol ari'myosabb új kari költségvetési felosztást valósítanának meg. Jolontőson csökkenteni kellene a Karon az egyes szakok indokolatlan specializálását, mert várható, hogy a minisztérium továbbra is a kari liallgatói létszám alapján fogja az ellátmányt meghatározni.- 54 -A Kémiai Tanszékcsoport tanszékvezetőinek válaszai:

D r , F e j e s Pál:

A kibontakozás tanszéki lehetőségei erőteljesen behatároltak a következő okok miatt:

A KK vállalások volumenének és számának növelése nem Ígér túl sok jót: egyrészt a vállalati elvonások miatt, azok innovatív érzékenysége, a műszaki fejlesztés iránti igénye észrevehetően csökkent az elmúlt években, tehát ez a feladat nehezen látszik teljesíthetőnek; továbbmenőleg a jelenleg érvényben lévő vagy tervezett KK rendeletek nem eléggé ösztönzők, ugyanis a 10 %-os anyagköltség előirányzat kevés, növelése a munkában részt vevők személyi érdekeltségét sérti, hiszen ez csak a kifizethető jutalom csökkentése révén érhető el. A 10 %-os bérképzési lehetőség semmiképp nem ösztönző, így lényeges létszámnövelés nem érhető el; a jelenleg érvényben lévő vagy tervezett megoldások nézetem szerint gyökeres reformra szorulnak abból az elvből kiindulva, hogy a vállalási összeg csak a kutatás finanszírozására legyen fordítható, s abból semmilyen más alap ne legyen képezhető. (ICL premizálást más forrásból kellene megoldani és lényegében ugyanez igaz a szociális, kulturális alap képzésére és egyéb szempontokra is).

Wz állami és OTKA stb. pályázatoktól túl sok ugyancsak nem remélhető, hiszen köztudomásúan óriásiak a túljelentkezések, és bár miként hírlik, a pályázatok között alig akad 25-30% használható felvetés, semmi biztosítékot nem látunk arra, hogy az elbírálásban döntően objektív szempontok érvényesülnek; meggyőződésem, hogy a tanszék alaptevékenységének a hiánytalan ellátását semmiképp nem lenne szabad pályázati feltételekhez kötni.

A tanszéki "lét" (a WC papír biztosításától a műszer javításokig) nem redukálható egy minimum alá. Ha ezek a minimális feltételek sem teljesülnek, a tanszéki kollektíva teljes dezintegrálódását, a munkafegyelem lazulását és a perspektívák teljes megszűnését eredményezheti, ami egyet jelent a felsőoktatás megszűnésével.

Mindezt látva, kiutat csak a költségvetési keretek emelésében vélek találni, hangsúlyozva, hogy a KK tevékenység és az állami pályázati rendszer révén szerzett támogatások eredményesen egészíthetik ki az előbbi pénzforrásokat.