József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1985-1986, Szeged
4 hagytak jóvá, azok értelemszerűen 1988-ban járnak le. Kristó Gyula: A jelenlegi pályázati rendszert szabad vadászterülethez hasonlítja, mely - szerinte - a 70-es évek közepén elindított nemes eszme deformálása. Most a 80-as évek közepén a tanszéki szintű létezés csak pályázat segítségével lehetséges. Bizonyos társadalomtudományi területeken, pl. a TS 1-5 programok vonatkozásában még becsatlakozási lehetőség sincs. Nem járható ut a költségvetési keretek minimum alá szoritásc^ mindez komoly veszélyek forrása lehet. Komoly veszélyt jelent az állami támogatás elosztásának jelenlegi módja is. Rektor: Melegen egyetértve az elhangzottakkal a Főhatóság figyelmének felhívására elmondja, hogy viszonylag objektiv lehetőségnek tartaná az intézmény tudományos szintjének /tudományos fokozatok, nemzetközi szintű publikációk stb./ megméretését. Ez lenne az elosztás egyik kulcsa, ez talán változtatna az eddigi szokványos elosztáson. Kovács István: A jövőt illetően is korrektnek értékeli Leindler elvtárs információit. Tapasztalata szerint a nem pályázás összefügghet az informálatlansággal is. Felveti továbbá a határidőknek az egyetemi élettel történő jobb összehangolását. /Ne szeptember 15-én járjon le a pályázat határideje!/ Kéréssel fordul az uj gazdasági vezetéshez: a lehetőségek figyelemmel kisérésével tájékozódjon-tájékoztasson a gazdasági vezető is ! A költségvetéssel kapcsolatos kérdéshez hozzáfűzi, hogy az állami megbizásos pályázat valóban a költségvetési növekmény rovására jött létre, majd rávilágít a mechanizmus bonyolult voltára, de a figyelemfelhívást indokoltnak tartja. Válságos helyzet alakulhat ki, ha az elemi igényeket sem kielégítő költségvetés megsértésével tovább növelik a kutatási kereteket. Bartók Mihály: Az adatokat igen informatívaknak tartja és szerinte nagymértékben segitené a Karok tervezési munkáját, ha ezek az adatok minden év végén rendelkezésre állnának. Rektor: lezárja a vitát és felkéri Leindler elvtársat a válaszadásra .
