József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1985-1986, Szeged
5 ott, ahol kevés, de nagy létszámú szak van (műszaki egyetemek és főiskolák). A nyugati országok egyetemeivel való ilyetén összehasonlitás is sántit, hiszen ott a megfelelő korosztály lényegesen nagyobb hányada jár egyetemre, de nagy részük nem a diploma megszerzéséig. 4. Az egyetemek felduzzadt központi adminisztrativ állománya valóban csökkentendő. Ez a béralap megtakaritás mellett a tanszékek adminisztrációját is könynyiténé. "Minden Íróasztal munkát keres." 5. A 10-11. oldalon vázolt óraterhelés tervezet irreális. Ha nem számit a közvetlen oktatási terhelésbe az előadásokra, gyakorlatokra, szemináriumokra való felkészülés, akkor egy oktatóra kb. 18-20 tanrendi óra jutna hetente. Ez megegyezik a középiskolai tanárok heti óraszámával, s igy tarthatatlan, hiszen nekik,többek között,kutatómunkát sem kell végezniük. Feltétlenül indokolt, hogy a szorosan vett oktatási terhelésbe számittassék be az arra való felkészülés minden formája. Ez a legszerényebb számitás szerint is azt jelenti, hogy minden tanrendi óra még egy további óra készülést ill. utólagos elfoglaltságot igényel. Ennek figyelembe vételével számitható csak objektiven az oktatási terhelési 6. Az anyagban szereplő koncepció nem képes a bérarányok egészségesebbé tételére, mivel a társadalom jelenlegi igényei miatt elsősorban a fiatal, kisebb fizetésű oktatók távozására lehet csak számítani. 7. Az anyagban szereplő számításokat is figyelembe véve meg kell állapítanunk, hogy az egyetemi oktatók régóta esedékes béremelése a tervezett leépítésekkel semmiképp sem oldható meg, legfeljebb kisebb bérkorrekciókra ad módot, mely tüneti kezelésnek is kevés. Szeged, 1986. május 22. a bizottság titkára a bizottság elnöke
