József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1982-1983, Szeged

függő munkavállalást bizonyos határokig pozitivnak tekinthetjük, s nem lehet egyértelműen elitélni az alkalmi fizikai munkát sem, de külön vizsgálat feladata lenne annak eldöntése, hogy milyen mértékben pozitiv az egyetemi hallgatók munkavállalása, milyen hatást gyakorol tanulmányi kötelezettségeik végzésére, illetve annak elemzése, hogy a munkát nem vállalók a lehetőségek szűkös volta miatt nem dolgoznak, vagy mert erre nincsenek rászorulva.

Az uj ösztöndíjrendszer nevelési funkcióival van összefüggésben a kérdéseknek az a köre, mely egyrészt a rendszerrel való megelégedsére, másrészt az elosztás mechanizmusának a működésére kérdezett rá. /8-11. sz. melléklet/ A válaszok alapján megállapítható, hogy a tanulmányi ösztöndijosztás uj rendjével leginkább a bölcsészek elégedetlenek /mindössze

26,6 % tartja jónak/, mig a jogászok fogadták leginkább el /55,7 %/. Összeségében az egyetemi hallgatók 37,5 %-a fogadja el. Az elégedetlenek leginkább differenciálatlanságát és nem ösztönző voltát emelik ki. A szöveges válaszokban legtöbbször azt hangsúlyozzák, hogy a különböző teljesítmények között nem lehet igazán különbséget tenni, nincs elég összeg a differenciálásra, igy szükségszerűen az egyenlősdi valósul meg, ebből adódóan az ösztöndíj legfeljebb a 4,00 elérésére ösztönöz, jobb eredményre már nem. Ugyancsak sokan kifogásolták, hogy az egyes szakoknál nincs különbség a nehézség szerint /ez különösen a bölcsészeknél szerepelt gyakran/. Többen szóltak a felosztható ösztöndíjalap csoportokra történő lebontása ellen, általában helyesebbnek tartanák az évfolyamszintü szétosztást. A kifogások között szerepel,- 7 -