József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1979-1980, Szeged
erőgazdálkodási gondok miatt nem tűzhetjük napirendre, nyilvánvaló hiba volna elmaradásunkat a távlati fejlesztési koncepciók kialakítása során figyelmen kivül hagyni, megváltoztathatatlan és szükségszerű adottságnak tekinteni. Ez az elmaradás a nemzetközi fejlődés trendjeitől többek "között azzal függ össze, hogy felsőoktatásunk fejlesztésében az elmúlt évtizedekben nem mérlegeltük kellően a felsőoktatással szemben hosszabb távon megnyilvánuló össztársadalmi igényeket, és lényegében csak a népgazdaság szakemberszükségletének kielégítésére koncentráltuk erőfeszítéseinket. A kialakult képzési rendszer is elsősorban a munkamegosztás ma adott rendszerében jelentkező szakemberszükséglet kielégitésére alkalmas. Emiatt a felsőoktatás egyéb funkciói - pl. a diplomások továbbképzése, posztgraduális képzés - késedelmesen, sőt egyes területeken mindmáig egyáltalán nem bontakoztak ki, illetve a felsőoktatásnak az uj igényekre való késedelmes reagálása miatt a tipikusan felsőoktatási funkciók egy része a felsőoktatáson kivül hivta életre a maga szervezeti kereteit /pl. a felsőfokú tanfolyami képzés egy része, vezetőképzés stb./. Emellett a nemzetközi • összehasonlitás minden bizonytalanságát tekintetbe véve is elgondolkoztató, hogy egyes fejlett tőkés országokban az egyetemi és főiskolai hallgatók aránya a középiskolából frissen kilépett korosztályokon belül magasabb, mint nálunk az érettségizettek aránya egy évjáratban; ez az éles eltérés még akkor is nyugtalanító, ha tekintetbe vesszük, hogy pl. az Egyesült Államokban vagy Japánban számos felsőoktatási intézménjr kezdő évfolyamainak a színvonala nem felel meg a mi fogalmaink szerinti felsőfokú képzés szintjének. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy elmaradásunk csökkentése, illetve - hosszabb távon - megszüntetése messze túlmutat a felsőoktatás problémáin, a csak a középiskolai oktatásnak a mainál sokkal szélesebb bázisán mehet végbe, vagyis oktatáspolitikai célkitűzéseinket is érinti. 2. Felsőoktatásunk felszabadulás utáni fejlődésének kiinduló alapja a két világháború közötti szűk méretű, korszerűtlen struktúrájú felsőoktatás volt. 1937-38-ban a magyar felsőoktatási intézményekben alig 13 ezer hallgató tanult. A magyar felsőoktatásnak mennyiségileg is uralkodó ága a jogászképzés volt. A műszaki felsőoktatásban részt vevők aránya a 9 %-ot is alig érte el. A természettudományos képzés a bölcsészettudományi karok hagyományos szervezetebe volt beszorítva. A tananyag és az egyetemi közélet antidemokratikus, konzervatív jellege azoknak a professzoroknak
