József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1978-1979, Szeged
támogatás/ nem sok köze volt a kutatási tervek végrehajtásához reálisan szükséges anyagi igényekhez, a kutatási célokra fordítható ellátmány mértéke nem tartott lépést a folyamatosan növekvő árakkal, a keretek szinten tartása vagy enyhe emelkedése távolról sem jelenti a kutatómunka szinten tartását, a müszerrendelések túlzott elhúzódása gyakran azt eredményezi, hogy az eredetileg adott devizakeret már távolról sem elegendő a kivánt műszer beszerzésére, mert közben az árak rohamosan emelkednek /általában három havonként/ , különösen nagyobb értékű műszereknél az üzemeltetés kiesését jelenti, hogy a legkisebb, viszonylag kevés devizaigényü alkatrész vagy fogyóanyag beszerzése is legalább egy-másfél évet vesz igénybe, az egyetemen a költségvetési keretek felosztása ill. a műszerbeszerzésekre vonatkozó igények jóváhagyása nem támaszkodott az eddigiekben a jóváhagyott kutatási tervekre, s az elért eredményekre, részben a kellő áttekintés lehetőségeinek hiányában, részben ill. főleg pedig azért, mert a szűkös keretek szétosztásával inkább csak a kutatómunka és a működés minimális igényeinek biztositására lehetett törekedni, az oktatók sok esetben egyenlőtlen és aránytalan megterhelése egyeseket erősen igénybe vesz és elvon az intenziv kutatómunka végzésétől, amihez még hozzájárul a teremhiány következtében is adódó kedvezőtlen órarendi beosztás, mely szétaprózza az egyébként kutatásra fordítható időt, a kísérleti tanszékeken nem kielégítő a kutató-oktató-segéderő arány, holott éppen a szakképzett segéderők számának növelése segíthetné elő, hogy az oktatók-kutatók a kutatómunka lényegi részére fordíthatnák idejüket és energiájukat; ugyanez érvényes - bár más jellegű segéderőket igényel - a BTK tanszékeire is,
