József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1975-1976, Szeged
-9-munkáját, maga részéről a történelem anyagot többizben számonkéri az órákon. E szabályzatot nem jogi oldaláról, hanem a tartalmi ösztönzőket vizsgálva kell tárgyalni. A módositó tervezetben egyik kötelezettség a kötelező óralátogatás. ITem ért vele egyet, mert nem olyan ösztönző, amely jó irányban hatna, lemereviti a hallgatók és oktatók közötti viszonyt. A szabályzatot még nem olyan régen veszettük be, a formát nem kellene változtatni, inkább az ösztönzőket erősiteni a cél érdekében. A számonkérés nélküli tantárgyaknál meglevő aláirás formát nem javasolja eltörölni, mivel ez egy régen beidegződött intézmény, inkább a visszaélési kísérleteket kell megszüntetni. Dr.Deme László: Véüanénye szerint a szabályzatban előzetesen a gyakorlatok kötelező jellegét kellene kiemelni, s utána feltüntetni szerkezetileg, hogy az elméleti órák általában nem kötelezőek. Az órákon való részvétel a hallgatóság érdeke, mert az oktatónak joga van számon kérni az ott elhangzottakat, ha ezt tudja, hogy a távolmaradás egymagában nem elegendő indok azindex aláirásának megtagadására. A 12/ pontban foglaltaknak olyan fogalmazást adna, hogy abból az tűnjön ki: a kérdést a BTKar külön szabályozza és nem kivételként jár el. Dr.Tóth Árpád: A kötelező óralátogatást helytelen volna bevezetni. Az órák színvonalának kérdésével kapcsolatban rá szeretne mutatni arra is, hogy a gyakorlat szerint ugyanaz az oktató ha a hallgatóság részvételi arányát tekinti mércének, a reggel 8 órakor kezdődő órákon, a déli órákban, péntek délután nagyon rossz oktató, egyéb időben pedig kiváló. A hallgatók az eiblitett időpontokban nagyobb számmal hiányoznak, de általában nem azért, mert az oktató előadása rossz. Papp István: El kell ismerni, van probléma ezen a téren is lővén, vannak hallgatók, akiknál szemléletbeli változtatás szükséges. Újabban vannak "lejáró” hallgatók is. A problémákon csak közös munkával lhhet segiteni, az órafegyelem és tanulmányi fegyelem erősítésével.
