József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1974-1975, Szeged

-k -állnak rendelkezésre a programokkal és az óraszámmal összhangban lévő, korszerű, színvonalas oktatási segédanyagok /ez főként a filozófiára, s az utóbbi években bevezetett speciálkollégiumokra vonatkozik/. Ezért az országos szervekkel együtt oktatóinknak is további erőfeszítéseket kell tenni a téren.

A reformot követően alapvető változás következett be az oktatási móuszerekben is. A korábbi előadás-szemináriumi rendszerről a feltételek alakulásával párhuzamosan a legtöbb helyen fokozatosan áttértünk a tanulócsoportos oktatásra. A tanulócsoportos foglalkozások bevezetése általában kedvezően hatott sz oktatás hatékonyságára, elősegítette a hallgatóság aktivitásának, öntevékenységének fokozását, a hallgatókat valóban érdeklő kérdések előtérbe állitás-rt, különböző nézetek ütköztetését. Ugyanokkor ma még több tényező gátolja ezen oktatási formában rejlő lehetőségek kiaknázását: az oktatási segédanyagokkal kapcsolatban ciár emlitett hiányosságok mellett negativen hat a tanulócsoportok viszonylag nagy létszáma; az óracsökkentés nem kompenzálódott a hallgatók szabadidejének megfelelő növekedésével, a hallgatók gyakran másirányu elfoglaltságuk következtében nem tudnak kellően felkészülni; egyetemi szinten köztudottak a tantermi gondok, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a három marxizmus-leninizuus tanszéknek nincs egyetlenegy önálló tanterme sem. Meg kell emliteni azt is, hogy egyes esetekben bizonyos tanrendi változtatások következtében annak ellenére át kellett térni a tanulócsoportos oktatásra, hogy az objektiv és szubjektív feltételek csak részben voltak meg /itt elsősorban a TT Karra gondolunk, ahol a tanterv az előadások szánját eleve félévenkénti 3~á alkalomban szabta meg/. A tanulócsoportos oktatás személyi feltételeivel kapcsolatban két problémára utalunk:

1. káder utánpótlási nehézségek következtében — főleg a Politikai Gazdaságtan és a Filozófia Tanszéken — sok a külső oktató;

2. az uj fiatal oktatók egy-két évig nem kapcsolhatók be ebbe az oktatási formába, különösen ha figyelembe vesszük, hogy általában csak tanszékre kerülésük után szerzik meg a megfelelő szakképzettséget. Mindez természetesen növekvő terheket jelent a tapasztaltabb oktatók számára.

Oktató-nevelő munkánk hatékonyságára kedvezően hatott a speciális kollégiumok bevezetése a Bölcsészettudományi és Természettudományi Karon. A speciálkollégiumok lehetővé teszik