József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1974-1975, Szeged

jelentős fórumává vált. Mind párttaggyülésen, mind szakcsoport-értekezleten több esetben rendeztünk az oktatást közvetlenül érintő és az oktatók szakmai továbbképzését szolgáló témából /pl. a termelési viszonyok, az érdek problémája 8 szocializmusban, a konvengercia-elmélet stb./, illetve az oktatás tartalmi-módszertani oldalát érintő kérdésekből /pl. oktatáspolitikai határozat, a marxizmus-leninizmus oktatásának hatékonysága stb./ elméleti vitákat. A Szakbizottság kezdeményezésére oktatóink mindkét tanévben elbeszélgettek az oktatott évfolyamok KISZ szervezeteinek vezetőivel; a beszélgetések tapasztalatait és a szükséges tennivalókat pártcsoport-ülésen, majd szakbizottsági szinten összegeztük. Két év tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy KISZ vezetőink és hallgatóink igénylik ezeket a beszélgetéseket, megfontoltan és éretten nyilvánítanak véleményt mind a marxizmus-leninizmus oktatásának szervezeti-módszertani és tartalmi kérdéseiről, mind a hallgatók körében élő, felvetődő világnézetipolitikai problémákról, téves nézetekről.

Az elmúlt tanévben egyik központi feladatunknak tekintettük az oktatási tematikák, programok összehangolását, az átfedések kiküszöbölését, illetve a két vagy három tanszék által is oktatott kérdések felmérését és egységes szellemben történő oktatásának elősegítését. E feladat megoldását is részben szakbizottsági, részben pártcsoport szinten kezdtük el. Noha a munka még nem fejeződött be /sőt egy része a dolog természeténél fogva permanens feladat/, az máris egyértelműen kitűnt, hogy bizonyos témakörök oktatásának egyeztetése elengedhetetlen, nem Í3 annyira az ismétlések, átfedések kiküszöbölése céljából, hanem sokkal inkább azért, hogy az adott témát sokoldalúbban, elmélyültebben oktathassuk, hogy a különböző megközelitésből ne következhessék be az alapvető kérdések eltérő értelmezése, vagy ennek látszata. Ez megköveteli azt is, hogy az oktatók nyomon kövessék a másik két alkotórész terén elért tudományos fejlődést is, hiszen az uj tudományos eredmények számbavétele — legalábbis a közös vagy érintkező témáknál — nélkülözhetetlen. E téren többek közt a már említett elméleti viták nyújtanak, nyújthatnak jelentős segítséget az oktatóknak.

Anélkül, hogy a Szakbizottság egész tevékenységének értékelésére vállalkoznánk, meg kell emliteni, hogy jelentős munkát végzett az oktató munka szervezése /pl. a speciálkollégiu—