József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1973-1974, Szeged
-nvégén. Kérem ezért, hogy az 1973/74. tanév-végi jelentése részletesen foglalkozzék az egyetemi tudományos munka tartalmi értékelésével. Egyetértve a jelentésnek azzal a rnegá 1 lapitásávul, hogy a nevelési tevékenység azon oldalának értékelése, elismerése, amelyik kevésbé látható és mérhető konkréten, nem egyezerül és "időigényes". Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy e téren előre lépjünk és további erőfeszítéseké t tegyünk. Ha az egyetem különböző szintű állami és társadalmi szervezeteinek vezetői - beleértve természetesen a tanszékvezetőket is - elvégzik az e téren kötelességszerüen reájuk háruló feladatukat, a munka megoszlik és az eredmény nem marad el. Nem érthető hogyan jelenthette a Bölcsészettudományi Kar azt, hogy tudományos vonatkozásban megrekedt oktatójuk nincs és az sem, hogy ezt - bár óvatosan megkérdőjelezve - az egyetemi vezetés lényegében tudomásul veszi. Előttünk is ismert, hogy a Kari Tanács és az Egyetemi Tanács épp a tudományos munkában való megrekedés miatt szavazta le az egyik bölcsészkar! tanszékvezető újabb megbízatását. De ez nem az egyetlen példa, néhány más esetet is emliteni lehetne még. A téma kapcsán elsősorban nem is az aspiranturára való jelentkezés szorgalmazását tartjuk fontosnak, hanem azt a következetes, rendszeres tudományos tevékenységet, amelynek előbb-utóbb gyümölcse lehet a kandidátusi fokozut elnyerése. A káderpolitika és személyi ügyek kapcsán fel kell vetnünk még az egyetemi könyvtár problémáját, amiről nem szól a jelentés. A könyvtár vezető nélkül maradt, értékes munkatársai másutt igyekeznek elhelyezkedni, a de zorganizalódásnak olyan komoly jelel mutatkoznak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Kérem ezért, hogy az Egyetem Vezetősége az I. félév folyamán a Főosztály egyidejű és részletes tájékoztatásával térjen vissza az ügyre.
