József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1973-1974, Szeged
A tudományos kutatás ilyen összefogása, irányítása első megközelítésben egyszemélyi, vezetést igényel; ugyanakkor tény, hogy már egy tanszéken belül is - ahol pedig általában ugyanazon tudományág kérdései merülnek fel - a kutatási irányok nagymértékű differenciálódása miatt több probléma is mutatkozhat, illetve mutatkozik a tudományos irányítás kérdésénél, s ez méginkább ig.y van Szakcsoport, Kar, összegyetem, ill. Minisztérium vonatkozásában. Ezeken a fórumokon tehát egyetlen személy nem lehet képes minden érdemi kérdés megítélésére, ill. eldöntésére. Világos tehát, hogy a tudományo kollektívák véleményére kell támaszkodni. A tudományos munkák értékelésével, ill. irányításával kapcsolatos döntések más szintűek a tanszéken, a karokon és az egyetemen. Más problémát jelent egyetemi szinten a rokon tudományágakkal való szorosabb kapcsolat megteremtése. Ennek színhelye elsősorban a Szakcsoport, a Kar. Az egyetemi tudományos vezetés jellege tehát azt jelenti, hogy érvényesíteni kell a párt és állami vezetés érvényes tudománypolitikáját az adott tudományterületen. Meg kell érteni ugyanis mindenkinek, hogy a kutatóhelyek más és más szervek által történő támogatása nem zárja ki azt, hogy érdemi kérdésekben központi szerv döntsön. Ezeknek érdekében tehát a tudománypolitikai szervezésnek, illetve szerveknek biztosítania kell:- a tudományos utánpótlást, amelynek egyik legfontosabb kérdése a megfelelő szakemberek kiválasztásán- olyan körülményeket, amelyek késztetik az embereket az alkotó tudományos munkával való foglalkozásra;- az adottságokhoz mérten a tárgyi feltételeket /helyiségek, műszerek, könyvek, stb./. Ehhez a szervező és irányitó munkához nyújthat nagy segítséget a vezetőnek, a tudományos rektorhelyettesnek egy szűk, operativ jellegű kollektíva, amely előkészítő, tanácsadó jellegénél fogva segíti a vezető munkáját. Ilyen szerv lehet egy létesítendő Egyetemi Tudományos Bizottság.
