József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged

- 21 -őrzés fokozódásának a vezetés minden szintjén.

2/ Sajnos mi nem alkalmazhatjuk átvitt értelemben az ismert elvet; "A törvény nem ismerése nem mentésit...". Igenis az elvek és döntések megismertetéséért mindent el kell követnünk. A vezetőkben, a vezető testületekben gyakran ál a csalóka elképzelés; ami előttük világos, mindenki előtt az. /Ennél már csak az a némelykor előforduló gyakorlat a rosszabb; megvitattuk- tehát minden rendben van/.

A mozgósítás, az egyöntetű cselekvés,a kollektiv munka feltétele az ismertetés, a felvilágositás a magyarázás és a meggyőzés.

3/ Az egyetemi reform előmozdítása érdekében sokat tehet az egyetemi és a kari vezetés. Feladataikra sok vonatkozásban utaltunk már. Befejezésképpen azonban ismételten arra a már sokszor és joggal hangoztatott tényre kell hivatkozni, hogy a reform továbbfolytatása, a tartalmi korszerüsités munkálatai, tehát a KB határozat legfontosabb ránk háruló része elsősorban raostmár a kari szervezeti egységeken, a tanszékeken és a szakcsoportokon áb nem utolsó sorban az egyes oktatókon múlik.

A szakcsoportok szerepét külön is alá kell huzni. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy a jelenlegi szakaszban a feladatok elvégzését néha pusztán a tanszékekre hárítjuk és az előrehaladás lassú ütemét is nekik rójuk fel.

Nem jogtalanul, néhol azonban nem kellőképpen átgondoltan tesszük ezt. A közismert és gyakran felhánytorgatott szubjektív tényezőkön kivül objektivnek mondható akadályok is gátolják a tanszékeket. Objektiv veszélyként áll fenn, hogy egy-egy tárgy önálló tudományjellegéből kiindulva, annak belső felépítését, logikáját abszolutizálva, az oktatás területén eltorzul a mérce. Sok tanszék a képzési cél szempontjából csak kiegészítő jellegű oktatást folytathatna, mégis széles alapokon tárgyalja anyagát és ebből is adódnak az átfedések, a zsúfoltság, a mennyiségi túlterhelés. Végeredményben a tanszékek még jószándék mellet t sem tudják