József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged
- 11 -teljesség kedvéért kerültek megemlítésre. Szintén meglevő, gyakorlati problémákra utalnak. A Központi Bizottság határozatában többször és nyomatékosan elő kerül a túlterhelés kérdése. Nekünk is illik röviden kitérni rá. Az oktatás kérdéseinél az előbbiekben megemlített fő problémákat összevetve az egyéb tapasztalatokkal, megállapíthatjuk, hogy egyetemünkön is van túlterhelés. A megoldást e téren is a fenti problémák csökkenése, megoldása hozza magával. Segítséget jelenthet bizonyos helyenkénti, mechanikus anyagcsökkentés is, de az igazi kiút az lesz, ha a mennyiségi szemlélet végképp alulmarad a minőségivel szemben ha'asúlypontozás, a szelektálás, a koordinálás elvégzése,a felesleges lexikális adatok és anyagok elhagyása bekövetkezik azuoktatásban és a számonkérésben Mindez persze nem jelenti a hallgatókkal szemben támasztott igények leszállítását, sőt jószerében a mérce magasabbra állításáról van szó. Egyszerűbb, talán könnyebb is elbotorkálni): a fák között, fától-fáig, nekünk azonban arra kell ránevelni és megtanítani a hallgatókat, hogy lássák a fától az erdőt. A minőségi követelmények érvényesítéséhez viszont akkor lesziélegendő alapunk, ha a tananyagkorszerüsitéssel kapcsolatban jelzett teendőinket elvégeztük, illetve folyamatosan elvégezzük. Az eddigi általános keretből kilépve, de az ott érintett kérdésekhez szorosan kapcsolódva két külön kérdés rövid megemlítése látszik még szükségesnek. 1/ Nem mehetünk el szó1:nélkül a határozatban emlitett fontos kérdés, a levelező oktatás mellett. Az oktatás tartalmi korszerüsitése természetesen ezen képzési formákra is vonatkozik. Az előbb emlitett elvek és kívánalmak érvényesitendők - mutatis-mutandis - a levelező oktatásban is. Erre jó alkalom és lehetőség nyilik most, amikor a Minisztérium is, meg az egyetemi munkaterv is előirja a levelező képzés kérdésével , tanterveivel, anyagával való foglalkozást.