József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged

l>b

Intézet részéről - amit talán sikerül gyakorlattá alakitaniok - hogy a folytatólagos és több féléven át tartó tárgyakat ugyanaz az oktató látja el. Ez megkönnyíti mind a levelező hallgatók, mind az oktatók helyzetét, ugyanakkor a képzési cél realizálhatóságát is elősegíti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tantervben biztosított óraszám nem elegendő, különösen a nem matematika szakos előképzettséggel rendelkezőknél. Az óraszámok növelése azonban nem oldható meg. A tanulmányi szabadság ugyanis - amelybe beleszámítanak a kötelező foglalkozások, a vizsgák ideje és az utazással eltöltött idő is -félévenként csupán 15 nap. Emellett növekedne a tanszékek terhelése és egyben a külső előadók által tartandó órák száma is.

A tanteremhiányt az esetleg emelt óraszám még súlyosbítaná. Mivel több akadály gátolja a szükségesnek látszó óraszám-emelést, még nagyobb mértékben kell házifeladatok adásával segíteni a helyzeten, s a biztosított óraszámon belül csak azok az anyagi-észek kerüljenek megtárgyalásra, amelyek nehezek és segítség nélkül nem érthetők. A többi anyagot - az oktatók útmutatása alapján - a hallgatóknak öntevékenyen kell feldolgozniok.

A tantervben a tanítási gyakorlat a 7. és 8. félévben szerepel 9-9 órában és mindkét félévben gyakorlati jegygyei. Mivel a gyakorló gimnáziumunk túlzsúfolt és a hallgatók számára anyagilag kedvezőbb, engedélyt kapnak arra, hogy a lakóhelyükön levő, vagy ahhoz közelebb eső gimnáziumban - ahol megfelelő szakvezető biztosítható és anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalják -végezzék a középiskolai tanítási gyakorlatokat.

Megjegyzendő, hogy mind a hallgatóknak, mind az érdekelt iskoláknak jobb megoldás lenne, ha a tanítási gyakorlatokat nem megosztva, hanem összevontan a 8. félévben végezhetnék. /Mint ismeretes, a nappali tagozatos hallgatók egyik félévben az egyik, másik félévben a másik szaktárgyukat tanítják/.- 2 -