József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1972-1973, Szeged
- 13 -jLoü £ivó^a_eltér a^napgali tagozatosokétól. Az előbbi jelenség szükségszerű, ez utóbbi jelenség kényszerű. Kétségtelen, hogy az adott körülmények közt az a rendszer, mely szerint egy félév alatt elsajátított anyagból /amelyet a nappali, ill. esti tagozatos hallgató 1 év alatt sajátít cl/ kell záróvizsgát, vagy szigorlatot tenni, sok előnyt rejt magában, hiszen valószinüleg alaposabban felkészülhet a hallgató, miután a félév végén csak két tárgy - igaz, hogy teljes egyévi - anyagából kell vizsgáznia. Az alaposabb felkészültséget jelzik a régebbi vizsgarendszer idején tett vizsgákhoz viszonyitott jobb eredmények. Ugyanakkor azonban kérdéses, hogy ez a tudás mennyire maradandó? Mindenesetre úgy véljük, kevésbé lesz maradandó, mint az, amit 1 év alatt sajátitott el a hallgató. 2. A másik probléma abból adódik, hogy az esti és levelező hallgatók vizsgáztatásánál a vizsgáztató legalább 1 érdemjeggyel lejjebb száll az osztályozásnál, mert belátja, hogy nem lehet azonos mértékkel mérni azokat, akik ’’főfoglalkozásként" foglalkoztak a jogtudomány tanulásával, teljes óraszámban, gyakorlatok és szemináriumok segítségével stb., mint akik feles óraszám keretében vagy csak félévente négyizben találkoztak az előadóval, gyakorlatokon, szemináriumokon nem vehettek részt stb0 Nem vitatjuk, hogy a vizsgáztatók elvileg arra törekednek, hogy azonos követelményeket állitsanak az esti és levelező hallgatók elé a vizsgákon, mint a nappali tagozatosok elé, a gyakorlatban azonban a különbség mindig megvan, s kedvező az az eset, ha csak 1 érdenjeggiel száll lejjebb a vizsgáztató az esti és levelező hallgató esetében /ha uia a nappali tagozat mércéjével mér, a hallgatók fele majdnem biztosan nem fogja a kivánt mértéket megütni/, A diplomára kimondjuk azt, hogy egyenlőértekü a nappali és a levelező tagozaton szerzett diploma, s ugyanakkor mindenki tudja, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Ezt tudják a végzett joghallgatókat alkalmazó