József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1971-1972, Szeged
helyettes, vagy helyettesek, továbbá kari, ill egyetemi szintű vezetők nevelését is szolgálják, távlatban ped' g a tanszék a szóbanforgó tudományterület jövőjének biztosításához járulna hozzá. Az egyetemi életnek legfőbb problémája talán c kérdésben gyökerezik. Elsőrangúan fontos tehát e téma kiemelt kezelése, A káderképzési ill. továbbképzési tervekkel kapcsolatban a tervek és a realizálás közötti szinkron fontosságára hivom fel a figyelmet. El kell érni, hogy az előléptetések, ösztöndíjas jol^ölések teljes összhangban történjenek a tervekkel. Erre a jövőben a Művelődésügyi Minisztérium is fokozott gondot kiván fordítani. A tudományos munkáról adott áttekintés azt mutatja, hogy qz Egyetem erőfeszítéseket tesz és eredményes munkát végez e területen. S^ját lehetőségeit, úgy látszik maximálisan kihasználja. További, saját hatáskörben megoldható feladatként a témák elaprózottságának további csökkentesét emelném ki. E fontos tudományszervezési feladat eredményes megoldására jó szervezeti keretet jelentenek a kari tanszékcsoportok. Jó áttekintést és értékelést ad a jelentés az Egyetem - általunk is egyértelműen pozitívan értékelt - gazdasági munkájáról. Különösen értékesnek tartom azoknak a lehetőségeknek a célszerűbb kihasználását amelyeket az uj gazdaság-irányitási rendszer biztosított az egyet emek s z ámára. Nem fogndh-tom el viszont a jelentés e részének azt az egyértelműen negativ megállapítását, mely szerint az Egyetem "oktatási terhelés könnyítése érdekében előterjesztett javaslatai a felsőbb szervek rés-érő1 nem honoráltatnak". Ezzel kapcsolatban utalhatok arra a tényre, hogy a József Attila Tudományegyetem hallgatólétszáma az 1965/66.tanévhez, viszonyítva a nappali tagozaton mintegy 10 56-kal, a levelező, ill, esti tagozaton pedig kb, 40 %-kal csökkent, az oktatólétszám, viszont ugyanezen idő alatt mintegy 10 %-kal növekedett , Az anyagi támogatás lehetőségei természetesen korlátozottak, a Hózsef Attila Tudományegyetem azonban az utóbbi években ilyen vonatkozóban úgy érezzük nem került hátrányos helyzetbe más felsőoktatási intézményhez képest. Befejezésül köszönetét mondok Rektor Elvtársnak és mindazoknak, e ló jelentés összeállításában közreműködtek, Budapest, 1971. november 2. Dr.Polinszky Károly s.k. miniszterhelyettes ikik P.H.
