József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1969-1970, Szeged

^unkáját reálisan tükröző KISZ jellemzéseket készítsünk, s en-'ek során el kell kerülni az egyoldalú /csak szakmai, vagy csak társadalmi munkát értékelő/ jellemzéseket. Véleményünk szerint a KISZ jellemzéseket megfelelő módon veszik figyelembe a.végső jellemzések elkészítésekor.

A tejacgzerü, korrekt és _d£iapkratikuB módon működő kari pályázati bi~ aőTtságok munkájában alflSZ^képviselőinek fontos szavuk van, s tapasztalataink szerint az egyes - sajnos egyenlőre csak formailag fontos - rangsorok elkészítésében döntő mértékben érvényesül a KISZ képviselők véleménye. A későbbiekben is a KISZ szervezet csak ezen a két ponton - jellemzés, ill.rangsorolás - kapcsolódik bele a pályázati rendszer me chanizmus ába,

Ezek mellett továbbra is feladataink közé tartozik az, hogy a végző évfolyamokon a pályázati rendszert /elveit, mechanizmi;sát, különösen pedig az esetleges változásokat/ ismertessük, s minden felmerülő problémát ^az állami és pártszervek számára jelezzünk, s azok megoldásában tevékenyen vegyünk részt. Ugyanakkor következetesen fel kell lépnünk a protekcióval szembe . Ezek akövetélmények azt jelentik, ho^y az illetékes KISZ vezetőségeknek a pályázati időszakban szintén "állandó ügyeletét" kell tartaniok,

Úgy érezzük, hogy az eddigiek során helyesen képviseltük a pályázati rendszerrel kapcsolaté kérdésekben a KISZ tagok érdekeit. Többek között ^realizálást ny^ az a kérésünk, hogy a már működő pedagógusok és a végzős^hallgatók t ÜLyázatát időben válasszák el egymástól. Mégis, annak ellenére, hogy a^pályázati rendszer elvileg helyes, s hogy a mi KISZ tagjaink érdekében megfelelő módon és megfelelő mértékben igyekszünk eljárni, a pályázati rendszer gyakorlatban való alkalmazása során számos igen komoly probléma adódott.

Első helyen a protekciót kell megemlítenünk, amely egyre inkább elharapódzott, s alapvetően abból fakad, hogy a küldő és a fogadó fél távolról sem egyenrangú. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sok esetben az e^yetemrangeololását nem veszik figyelembe, s az állásokat nem a le 'érdemesebb pályázókkal töltik be.

Az ilyen esetek egy tekintélyes részénél nyilvánvalóan protekcié-.-oj van^ szó, s ennek viszont rendkívül káros hatása van az egyetérnünk folyó kommunista szakemberképzés egészére. Ugyanis hallgatóink egeszéoen jogosan keltik azt alátszatot, hogy az egyetemen nem érdemes lelkiismeretesen dolgozni, hiszen jó állást úgy is az kap, akinek megféELelő összeköttetése van! Mind ennek közvetlenhatása már is érződik: végzős hallgatóink a korábbi években nem tapasztalt mértékben foglalkoznak most azzal, hogy már jó előre biztosítják maguknak azt az állást, melyet majd "pályázat" révén fognak elnyerni, A "kilincselés" eluralkodott, s félő, hogy - ha nem tudjuk útját állni - a protekció jobäan fog érvényesülni, mint a régi rendszerben, hiszen akkor valamivel több beleszólása volt az egyetemnek az állások odaítélésében.

Természetesen ezen a helyzeten, amely egyenlőre csak a pályázatok egy részére jellemző, a közélet tisztaságának fokozottabb érvényesülése-, mgyfoku társadalmi összefogás változtathat lényegesen. Néhány vonatkozásban azonban már most lehetne olyan helyzetet teremteni, amely legalább is bizonyos mértékben elősegítené a protekció visszaszorítását.