József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1964-1966, Szeged
2. S7„ melléklet. A közvélemény kutatás eredményei a patronálási rendszerrel kapcsolatban /Készült a b öles és zk ári leánykollégisták véleményei alapján/ Az évfolyamfoki ősi rendszerrel ellentétben ennél a munkánál elsősorban nem a mozgalmi tapasztalatok, hanem a közvetlen személyes tulajdonságok a döntők • a megfelelő hangulat, összhang, légkör megteremtés^ jó témakiválasztás, a beszélgetés folyamatos és érdekes szintű fenntartása stb. A munka érdemi értékeléséhez némi gyakorlati támpontot nyújthat az a rövid köz vélemény kutatás. amelyet április közepén /tehát eléggé közel/ diákaktiváink segítségével a leánykollégiumban rendeztem. 20 szoba-közösség válasza volt értékelhető, közülük 11 pozitívan, 9 pedig negatívan Ítélte meg a jelenlegi patronáló rendszert. Ez tökéletesen egybevág a leány kollégiumi diákbizottság titkárának a felmérésétől teljesen függetlenül nyilvánított véleményével : n szobaközösségek 50 ft-ában végzett patronáló munkát értékelte tm(almában is pozitívnak. A pozitívumok : «Sok szakmai kérdésben patrónusunk segítséget tud nyújtani», «A patrönálási rendszer hasznos t ezt különösem mi, elsősök állíthatjuk 1 közelebb hoz oktatóinkhoz - hasznos tanulási módszerekkel ismertet meg - bepillantást nyújt az oktató az egyetemi élet szervezetébe - politikai fejlődésünket helyes irányba töreti I otthonos, feloldott légkörben vitatjuk s politikai eseményeket, s a legalapvetőbb politikai, világnézeti problémákat», « A patronáló tanár jó összekötő kapocs az egyetem és a kollégium között», «. . .segítséget nyújt tanácsot ad. , „ & képviseli az érdekeinket. . . » * . . .a patrónus pótolja azt» amit az egyetemisták eleinte annyira hiányolnak* az osztályfőnököt. . „ nagyszerűen ismeri minden egyes patronáltját. Talán jobban is* mint ők maguk*. «Egy hónapban egyszer jönnek el hozzánk a tanárok. Ez azonban nem elég, nem tudjuk megismerni egymást* a szoba problémái idegenek maradnak a tanár előtt, A kapcsolatot még szorosabbra kellene fűzni*. «Miről beszélgettek ? Mindenről 1, . . a jelenlegi állapot megfelelő», «Nagyon lényeges, hogy számíthatnak a tanárok közt valakire, aki bizonyos ügyeket elintéz, van kihez a problémákkal fordulni* szakm fi kérdésekben segítséget ad* stb. A negatívumokat is érdemes bővebben idézni ’• « a szakmai segítséget a tanár az egyetemen ugyanígy megadná» .« A szobagyülések nem voltak éppen teljesen feleslegesek, de a szoba tagjai nem túlzottan rajonganak az ilyen jellegű találkozásokért. Ha lehetséges, mi nem hiányolnánk a patronálást. Javaslatunk, ha a Diákbizottság ragaszkodik a patronáláshoz. hogy minden alkalommal más tanárt hívjon m eg a szoba a gyűlésre*.«Jelenlégi formájában semmi jelentőség? sincs^ a patron ál ásn ak. Kollégiumi problémáinkkal az igazgatónőhöz vagy a gondnokhoz fordulunk, tanulmányi problémákkal pedig az illető tanárhak*, «. . .néha úgy érezzük, hogy nincs sok értelme, ő azért jön ide* hogy megoldja a problémákat* s ha nekünk történetesen nincs problémánk, akkor el akar menni»« «A patronálásnak nem tartjuk értelmét. Problémáink megoldásában különösebb segítséget nem tud nyújtani.» « A petronáló tanárral megszűnt a közvetlen oktat« - hallgatói kontaktus* talán ez is meggátolja a problémák természetes, őszinte feltárását, ami ezeknek a csak «kellemes» estéknek igazi és hasznos tartalmat is adhatna*. «Csak személyes előnyeink származhatnak a pabonáíásból, és nem sok eredmény van*, «a legfontosabb. . . az összhang, különben nem lesznek értékesek az együtt töltött órák, inkább tehernek* fölösleges időtöltésnek érzik a hallgatók és a piárónus egyaránt*, «a patrónus személye nagyban befolyásolja a rendszert»* «személyi problémát kai nem szoktak hozzá fordulni, mert ilyesfajta problémájuk nem támadt még» stb. Az idézetek önmagukért beszélnek. Szeged, 1965. május 4. Dr. Karácsonyi Béla
