József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1964-1966, Szeged

VW

foglaltak amellett, hogy s hivatalos tájékoztatást bizonyos tekintetben bátrabbá kellene tenni, korábban szembe kellene nézni az átmeneti vereségekkel is. /pl. Indonézia/. Nem helyes az sem, hogy általában cinizmussal vádoljuk a fiatalok jelentős hányadat /bár ilyesmi kétségkívül van/: meg kell vizsgálni egyes hallgatok magatartásának rugóit is. A velük szembeni őszinteség is a neveles eredményességét fokozhatja. A kételkedés, a vitázó szár-dóle mdg nem cinizmus. Az irodalmárok helyesnek tartanák, ha egy—

®gy fontos kérdésről, pl. a nacionalizmus időszerű problematikájáról /erre a nyelvészeti szekcióban is történt utalás/ elmélyült előadást hallgathatnának a Kar oktatói a kérdéskör valamely kiváló ismerőjétől.

Bizonyos egyetemi nevelési problémák a nyelvészeti székeiében is napirenden voltak. Az egyik vitázó erősen bírálta a formalizmust, amely mind az ifjúsági szervezetek életében, mind pedig pl. a kollégiumi patronáló munkában csökkenti a nevelőmunka eredményességét. Szóba kerültek az oktató-nevelő munkában helyenként jelentkező liberalizmus, a munkafegyelem stb. kérdései is.

A történészervitájának elsősorban elemző jellege volt. A szekció tagjaiszéleskörü tapasztalataikról számoltak be a hallgatóság politikai hangulatát, szakmai kérdésekkel is összefüggő eszmei-politikai állásfoglalását illetően. Szóvá tették, hogy szórványosan ugyan, de kifejezetten ellenséges megnyilvánulások is tapasztalhatók. /Pl. "az 1956-os ellenforradalom egy csomó dolgot megjavított", "most is szükség lenne ilyesmire" stb./ Számos hallgatónál a hazai viszonyok nagyfokú lebecsülése tapasztalható. Ez együtt jár a fejlett tőkés országok viszonyainak idealizálásával. E hallgatók e,gyikénél-máslkánál a szocialista hazafiságnak nyoma sincs. Az egyetemi nevelőmunka ebben s tekintetben nem mindig éri el kitűzött célját.

Legfőbb veszély azonban a nacionalizmus. /A KGST-vel, Romániával, Csehszlovákiával kapcsolatban./ Televíziós sportközvetítésekkor a hangulatkeltő "szurkolások" nem mindig mentesek közvetett politikai állásfoglalástól. Az egyik szemináriumi dolgozatban a Horthy-korszak törekvéseit illetően tömény nacionalizmus jelentkezett. Igaz, a szemináriumi tagok nagy hányada vitába szállt ezzel a felfogással. Tapasztalható főleg párttagok ellen irányuló hiiverés, akiket egyesek teljesen alaptalanul "érdekembe- 4 -