József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1978-1979
1979. április 19., IV. rendes ülés
6 Az oktatás egész folyamatát azonban nem lehet átlátni, csak részterületekről kapnak áttekintést. A szakmai oldalt nézve, főleg az idegen nyelveket tanitő jelöltek érezhették, hogy az egyetemen tanultak nemigen vannak összhangban a gimnáziumi anyag jellegével. Ez a probléma azonban az összes tantárgynál érezhető. A két szint közötti szakadékot csak sok tapasztalat után lehet áthidalni, esetleg csökkenteni. Itt is előfordulnak technikai problémák is. Előfordul, hogy egy szakvezetőhöz 4-5 jelölt került, s az utolsó decemberben/!/ kezdett tanitani - addig hospitált. Az ilyen helyzetek elkerülésére született az a javaslat, mely szerint a társadalmi cösztöndijas hallgatókat engedjék el oda gyakorolni, ahová a szerződés köti őket. így könnyebben beilleszkednének az ottani kollektivába is. Felvetették azt a kérdést is, hogy a jelöltek elenyésző része gyakorol szakközépiskolában, holott a végzés után gimnáziumi állást nagyon kevesen kapnak. Ehhez kapcsolódik az a vélemény is, mely szerint a gyakorló iskolák körülményei nem felelnek meg a "valódi" körülményeknek. Az átlagnál jóval magasabb a kiválasztott tanulók felkészültségi szintje, jobbak az otthoni lehetőségeik, körülményeik, az iskola anyagi-technikai ellátottsága kiemelkedő stb. Vagyis kissé steril körülmények között érzik magukat a jelöltek. Az utolsó év egyetemi munkájáról már ejtettünk szót, itt csak ismételni tudnánk. VI. Milyen kapcsolatokat tudtál kiépíteni a szakvezetőddel, a tantestülettel és a diákokkal? A szakvezető - jelölt kapcsolat az esetek nagy részét tekintve jó. Az iskolával mint munkahellyel, a tantestülettel, mint kollektívával azonban a hallgatónak semmilyen kapcsolata nem
