József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1974-1975
1975. március 26., IV. rendes ülés
t/í Hallgatóink kulturális nevelésének helyzete és feladatai A 2. oldal alján a következő megállapitás olvasható: "Az Egyetemi Könyvtárban az elmúlt évben 629 alkalommal fordult meg bölcsészhallgató, ebből azonban különösebb következtetést nem lehet levonni, hisz ezenkmvül még sok könyvtárat igénybe vesznek /tanszéki, kollégiumi stb./, általános vélemény szerint hallgatóságunk olvasottsági szintje mennyiségileg és minőségileg is megfelelő." Ha a fenti adat helytálló, akkor az EK-at be kellene zárni, a bölcsészhallgatók pályaalkalmasságát pedig erősen meg kellene kérdőjelezni, hiszen ez azt jelentené, hogy egy bölcsészhallgató átlagosan évente egyszer keresi fel az EK-at — vagy olvasás, vagy kölcsönzés céljából. Szerencsére a valóság egészen más. A 629-es szám helyes, de más összefüggésben: Az 1974# naptári évben ennyi bölcsészhallgató iratkozott be az EK-ba. Ennél szemléletesebb, ha tanévben számolunk: az 1973—1974# tanévben a 642 nappali bölcsészhallgatóból 611 iratkozott be az EK-ba /95,2 %/. 1974-ben a 629 beiratkozott hallgató 14 841 alkalommal járt az olvasótermekben, és 5566 alkalommal kölcsönzött. /Az egyszerre kikölcsönözhető müvek határa: 5 mü!/ Összesen tehát 20 407 regisztrált látogatás esik hallgatóinkra. Átlagosan egy bölcsész közel 9 alkalommal kölcsönzött tavaly, és közel 24 alkalommal olvasott bent a Könyvtárban /együttesen több mint 32 alkalommal/. A felmérés sajnálátosan megfeledkezett a Somogyi Könyvtárról, hallgatóink másik nagy kulturális centrumáról. 1972-es adatunk szerint 427 bölcsész volt a Somogyi Könyvtár beiratkozott olvasója /kb. 85 %/# De nyugodtan elmondhatjuk, hogy a valóság jóbal 90 % fölött jár. A Somogyi Könyvtár ugyanis hivatalosan közművelődési könyvtár, ezért az előirások szerint csak annak kell beiratkoznia, aki kölcsönözni akar: az olvasóterem korlátozás nélkül használható. Tapasztalataink szerint a Móra-kollégisták döntően itt olvasnak, mert közelebb van hozzájuk. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a bölcsészhallgatók olvasottsága a két nagy humán-könyvtár adatainak tükrében igen jónak mondható: messze meghaladja minden más szegedi diákréteg érdeklődését, ami természetesen el is várható tőlük. Ha a fentiekhez vesszük hozzá harmadikként a tanszéki könyvtárak használatát /mert a kollégiumok szerepe sajnos ma még alig számottevő/, kitűnik: hallgatóink majdnem mind hetenként többször is igénybe veszik a könyvtárak szolgáltatásait. Szeged, 1975# március 25. docens /Karácsonyi Béla/
