József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1972-1973
1973. február 1., II. rendes ülés
6 3./ A tanárjelöltek óráinak az előkészítése valamennyi szakvezető tanár tanárképzési munkájának egyik legfontosabb része. Ennek módját az Útmutató pontosan előirja. A tanárjelöltektől szerzett tájékoztatás szerint azonban a szakvezető tanárok egy része nem mindenben alkalmazkodik hozzá. A gyakorlógimnázium sc&g igazgatóságának a megállapitásai szerint az óraelőkészitő munkában a következő szakvezető tanárok végeznek kiemelkedő munkát: Zsadányi Nagy Árpád, Gábris Ida, Kardos Józsefné, Kakuszi Lászlóné, Szigeti Rózsa, Enassey Lászlóné /Szabó István megállapitása/. A tanárjelöltek az év elején megismerkednek a szakvezető tanárok ta :ént elkészítik a a tankönyveket és a tanári kézikönyveket, Ezután kerül sor a tématerv készítésére. Egyes tapasztalatok /Nagy János, Szabó István/ szerint a tantervé^ és tankönyvek ismerete, továbbá a tématerv készítésében való jártasság nem mindegyik jelöltnél megfelelő. Ba—aaaa3r-ge-ltünőbb, miysl az egyetemi szakmódszer-4/1. /c f i* » a é t * tani képzésben srr&j-aagy goríaót fordítanak az olőadók. A tanárjelöltek közvetlen felkészítése az órákra általában szemináriumszerüen történik: megbeszélik a tématerve^, a tananyag órákra bontását, az egyes órák feladatait, az alkalmazandó módszereket, szemléltetési eszközöket, a koncentrációs eszközöket;a felhasználható szakirodalmat és ezek alkalmazási módját. Az előkészítés során a jelöltek feljegyzéseket készítenek^ ezek alapján formálódik az óravázlat. A vázlatok otthon óratervezetté kell kidolgozniok, és a tanítás előtti napon a szakvezetőnek bemutatniok. A tanárjelölt felkészültségétől, rátermettségétől függően fokozatosan elmarad a részletes felkészítés. A zárótanitásra már teljesen önállóan kell a jelöltnek felkészülnie. A tematikus tervekről a gyakorló gimnázium igazgatóhelyettesének az a véleménye, hogy azok készítése során nem mindegyik tanárjelölt tartotta szem előtt az Útmutató előírásait. A BÜK hallgatói kösül kilenc mualasztotta el a nevelési feladatok körvonalazását. Sajnálatos, hogy e hiányosság ellen mindössze két szakvezető tanár /Zsadányi Nagy Árpád és Farkas István/emelt szót/. Szép számmal vannak viszont olyan jelöltek is, akik mintaszerű gondos tématervet készítettek. A szakirodalomban a tanárjelöltek többnyire járatosak. A pedagógiai íuiiKe'rU'tóffcan itandó ózzák a tantervet/
