József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1971-1972
1972. május 18., IV. rendes ülés
- 4 -4*/ Ami a tanszékeken folyó próbá:.kopásokat kísérleteket illeti az oktató-neveiőűunka módszereinek gazdagítására, a vélemények némileg eltérőek. Nem megalapozatlan az a. nézet, hogy a hagyományos módszerek minden lehetőségét sem tudják teljesen kihasználni, ilr letve ezek alkalmazása mindig vár ózó feltételek között történik* Ez azonban nem mond szükségképpen ellent azoknak a törekvéseknek, amelyek a jelenleg nélkülözhetetlen hagyományos alapformák mellett, vagy azokon belül kisérlik meg az oktató-nevelő munka módszereinek fejlesztését, gazdagításét, korszerűsítését. E kísérletek /illetve már többé-kevésbé rendszeresen alkalmazott uj eljárások/ széles skálán mozognak, valamennyit nem áll módunkban ismertetni, néhányat azonban jellegük megítélésének elősegítésére megemlítünk. Az első éven a szemináriumi referátumok jellegével, időtartalmával, és ennek kapcsán problematikájával folyik évek óta a tapasztalatszerző munkaminden bizonnyá] ezek “váltakozóén - együttes" hatékonyságáról, Kísérletek folynak az előadások tematikájának legcélszerűbb kialakításáról, állandóan figyelemmel kisérve a hallgatók rendelkezésére álló fejlődő tananyagot, így nyílik mód a kutatások lényeges uj eredményeinek közvetítésére. A második évfolyamon előzetesen tájékozódni igyekeznek a hallgatók igényeiről és igy választják meg a speciális kollégiumok témaköreit A harmadévesek történeti szemináriumainak egy részén.évek óta kísérletek folynak komplex foglalkozások kialakítására» Ezen azt értik, hogy egy-egy szemináriumon belül is változnak a feladatok az átvett anyag közös megtárgyalásától önálló dolgozatok ismertetéséig, forráselemzéstől kiselőadásig stb., természetesen mindig a kijelölt témakörön belül. A negyedéven próbálkoznál: az un* konzultatív elcv~- 1/g»ok bevezetésével. Ennek lényege, hogy az előadó egy-egy anyagrésznél, amelynél a hallgatók véleményének meghallgatására, gondolataik megismerésére elegendő alap és előzmény van, megszakítja előadása menetét és alkalmas reflexiókkal mélyíti el mondanivalóját. Ez különösen a levelező hallgatóknál alkalmazható előadási forma. Egyébként a történeti tanszékek nm " móds z ere sínednek", ha.- mint a fentiekből is kitűnik -, kutatjuk is a képzés uj útjait. Az a
