József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1970-1971
1971. június 3., V. rendes ülés
Összefoglaló szempontok és javaslatok az Ile^ermyelvi Szakcsoport helyzetének felméréséhez I. 1. Bizonyos sajátságok az élő idegen nyelv-szakokra mind a tanszemélyzet, mind a hallgatóság vonatkozásában érvényesek - olyan sajátságok, amelyek más szakoknál nem jelentkeznek és amelyek ezeknek a szakoknak a területén az aktiv és a passzív követelményeket egyaránt meghatározzák. Anélkül, hogy a kérdés genetikáját vizsgálnék, e sajátságok alapvotő lényeget úgy lehet összefoglalni, hogy az idegen nyelvi szakokon a jelenleg-! előfeltételek mellett - és ezen a téren belátható ideig nőm várható változás - kottős képzés folyik: egyfelől felsőfokú^kezdő szinttől felsőfokú haladó szintig terjedő idegen nyelvi képzés, másfelől pedig a magyar nyelv és irodalom analógiájára tartalmi és formai irodalmi valamint nyelvtudományi képzés. Minthogy a hallgatók előképzettsége legnagyobbrészt nem üti - mert nem ütheti - meg az elméletben feltételezett szintet, az irodalom- és nyelvtudományi követelmények pedig mélységben és szélességben olvileg csaknem azonosak a magyar szakon támasztott követelményekkel, egy élő idegen nyelvi szak elvégzése valójában általában kettős terhelést jelont, A kettős terhelést hallgatói vonatkozásban azonnal be lehet látni, az már viszont nem magától értetődik, hogy ugyanez a jelenség a tanszemélyzetnél is jelentkezik - mutatis mutandis. Már pedig az a helyzet, hogy azonos létszámú hallgatósággal foglalkozó azonos számú tanszemélyzetnek /at "azonos létszám" természetesen viszonyszámot jelent/ terhelése a más szakokon működő oktatókénak legalább a kétszerese, de legtöbbször ennél is több, mivel az idegen nyelvi tanszékeknek a szak tartalmi'és formai oktatása mellett- el kell látniok a nyelvoktatást is. nz óraszámok alakulására ez az utóbbi mozzanat annul is inkább kihat, mert a kiscsoportos oktatás ezen a területen még inkább elengedhetetlen, mint bárhol másutt. Az előbbiekben a monnyioégi mozzanr tokon volt a nigsuly, ugyanennek a kérdésnek azonban a gyakorlatban minőségi vetülete is van, Pz pedig abban jelentkezik, hogy az irodalmi va^y a nyelvészeti oktatás teljes egészében eltér a nyelvöktatástol, a kettő más és más képzettséget, gyakorlatot és érdeklődést kiván meg. A nehézségeket fokozza az a tény, hogy az idegen nyelvek oktatása a mai lehetőségek figyelembevételével világviszonylatban is csupán kezdő^fokon mondható kidolgozottnak, márpedig az idegen nyelvitanszékek idevágó feladatköre zömben a haladó szintet fogja át. Mindebből az következik^ hogy az idegen nyelvi tanszékek tevékenységének megítélésénél határozott különbséget kell tenni az irodalmi és nyelvészeti valamint a nyelvoktatás között s o tanszékek jelenlegi helyzetét illetve fejlesztésüket ennek a kettős perspektívának a jegyében szabad csak vizsgálni - akár a tanszemélyzet, akár a hallgatóság vonatkozásában. Készült: 50 pld-ban. ünr.: JanuriL Tamás kori titkár,