József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged

1967. március 8., III. rendes ülés

gazdaáágos, átfedésmentes lebonyolításához kívánatos. A régi magyar irodalomtörténeti tanszék egy megállapítása mindenéi jobban megvilágíthatja az ilyen irányú nehézségek természetét* "tisztázatlan az irodalomtudományi bevezető kollégium és a ‘Marxista-leninista esztétika alapjai* c. kollégium viszonya... Nincs elég világosan elhatárolva, hogy melyiknek mi a legfontosabb feladata és nevelési célja.'*

f/ Átfedések mutatkoznak nemcsak a szaktárgyak, hanem az általánosan kötelező tárgyak programjának a vonatkozásában is. Szólaltassuk meg e jelenség közelebbi megvilágítására a Neveléstudományi és Lélektani Tanszék tapaszt latait* "A reform napirendre tűzte ugyan, de úgy tűnik, hogy nem vitte végig eléggé következetesen az általánosan kötölező tárgyak - filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus - és a szaktárgyak kapcsolatának megoldását. Híz bizonyos mértékig vonatkozik a pszichológiai és pedagógiai tárgyakra is. Indokoltak látszik, hogy megvizsgáljuk a filozófia és pszichológia, a filozófiapfcörténet és neveléstörténet, az etika és neveléselmélet programjait a korszerűség követelményeinek megfelelő koordináció szempontjából."

g/ Mielőtt a programokkal kapcsolatos főbb problémák számbavételét lezárnék, feltétlenül ki kell térnünk egy körülményre. Ha elenyésző szambán is, de varnak még programok, amelyeknek a végleges megszövegezese és közrebocsájtása késik s ez természetesen nem válik a reform megvalósításának javára. Legkiáltobb példaként itt a magyar irodalom története esetére utalhatok. A magyar nyelv élf irodalom szak reformmunkálatainak a felelőse a JATE Bölcsészettudományi lara volt. Az illetékes tanszékek a viták nyomán el is készítették és fel is terjesztették a programjavaslatot a Minisztériumba. Ennek a XX. század első éveiig terjedő részét jóvá hagyta, az onnan napjainkig terjedő részt átdolgozandónak minősítette az MM. Az átdolgozásnál a kérdéses időszak irodalomtörténetét oktató budapesti tanszéknek előbb együtt kellett működnie a szegedi tanszékkel, majd a munkát mindenestül az ELTE illetékes tanszékére bízták. Mindezzel az ügy ^zárása annyira elhúzódott, hogy - az oktatás nem kis kárára - még most sincs kiadva véglegesen jóváhagyott porgram olyan jelentős tantárgyra vonatkozóan, amilyen nemzeti irodalmunk története.

h/ Semmikép; en sem volna helyes emlitetlenül hagyni, hogy a programokban elég sok az elírás, elgépolés és külalakbeli követ