József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1966-1967, Szeged
1966. november 17., I. rendkívüli ülés
XI Jegyzőkönyv Készült a JATE Bölcsészettudományi Karának 1966-67. tanévi I. rendkívüli kari tanácsülésén. Jelen vannak Halász Előd dékán elnöklése mellett Nyiri Antal, Hajdú Péter, Mérei Gyula, Szádeczky-Kardoss Samu, Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanárok, tanszéirvezetek, Székely Lajos, Gazdapusztai Gyula, Csukás István, Juhász József, Rácz János tanszékvezető docensek, Gulya Károly a pártszervezet, Nacsády József a szakszervezet, Földváry László a KISz szervezet, Ferenci Imre a Néprajzi Tanszék, Duró Lajos a Neveléstudományi Tanszék, Mayer László a PolitikaiftTanszék, Bencze Györgyné az Idegennyelvi Lektorátus képviseletében. Dékán üdvözli a megjelenteket. Napirend előtt megemlékezik arról a mindannyiunk számára örvendetes eseményről, hogy Wittman Tibor professzort, oktatási rektorhelyettest a Potosi Egyetem diszdoktorrá avatta, ügy véli, ez a megtiszteltetés nemcsak Wittman professzor személyének szól, hanem általa tudományegyetemünk és karunk jó hirét is öregbiti. A tanácsülés nevében kifejezi szerencsekivánatait a hivatalos ügyben távol lévő Wittman professzornak. örvendetes tudomásul szolgál. Napirendi pontok 1. Bejelentések 2. Egyetemi tanári állások meghirdetése 1. napirendi pont. Dékán egyfelől az oktatók, másfelöl a levező hallgatók részéről érkezett értesülésekre utalva megállapítja, hogy az ujrendszerü, 5 napos levelező konferencia sokkal nagyobb haszonnal járt, mint a régi rendszerű és ezért beválthák tekinthető. A tavaszi szünet idején éppen eZért március 28-tól április 1-ig ugyancsak 5 napos konferenciát fogunk tartani. A tapasztalatok alapján módosítanunk kell az egyes oktatók részvételét. Voltak ugyanis olyanok, akik az 5 nap alatt 2u-22 órát láttak el, mások csak egynéhányat, sőt semmit. Ez utóbbi nem azoknak az oktatóknak a hibája, akik az órák vállalásából kimaradtak, hanem a tanszéki szervező munka hiányossága. Kéri a tanszékvezetőket, hogy az egyenletes terhelésre a tavaszi időszakban fordítsanak gondot. Ugyanakkor dicsérettel emlékezik meg két történész tanszékvezetőről, akik az óravállalás
