József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1965-1966, Szeged
1966. április 29., III. rendkívüli ülés
S3-ft pl. as ideológiai viták elmélyítése es •S3© tomes uj óo logujabfcori rósz óc ml közöttünk bis too, bogy toraókeny, viszont egyáltalán noa célravezető. De özek epociálie dolgok, oral a mi szíiLuaánk túrom taruő~ szótőből kövotlioalk. liaiozt csak azúrt mondottam el, mert az ideológiai viták olnsólyitúoo nagyobb egységekben helyes• Dékánt Szeretne osonnál válaszolni sind n bárom felvetett kérdésre. először is két* odgtoien, bogy valakinek o oookérdozóoo nélkül valakit megbízni valakivel lobot ugyan esők egyrészt oa nőm cőlazorü, náaréDzfc ez egyáltalában oaa szokás. Kn csak egyetlen egy esetről tadok, amikor I9j'f*£ <jn déiiónná ncvoztók ki csafcóiyoojoao t, n&iar előzőleg nem kérdoztok aog„ Azóta a magon területén ilyoaaol noa találkoztam, káért azt hiszaa flórái profeooaor ur nyitott kapukat dönget. Aai a problematikusnak látszó miniszteri szándékot illeti, ezt a szándékot csak hallotton. Ka a történeti tény. Viszont az itt elhangzott hozzászólásokból szinte ngyhnsgulag az derült ki, nemcsak gyakorlati, benőn elvi vonatkozásokban ie, a Kori tanácsnak az az álláspontja, - ős nyilvánvalónn ozok szerint, ilyen értelmű javaslatot keli előterjeszteni, - annál is inkább, ráért oa egyoton legfőbb vezetőségének is ez az álláspontja, - semmilyen körülmények között ne® volna célszerű, non volna helyes tanszéket föladni. Bat, aint a Kar egytciiaagzá álláspontját, pontoson a differenciálódás vonat- t kőzúzóban sár a vitának obion n stádiumában i in lehet szögezni. Amikor én n ainioztérium szándékát ioo< rtotboo. - annál is inkáb b, mert orro felhatalmaz ?ak, - t ttom őzt azúrt, hogy a kari tanácsot tájékoztassam, jelen esőt en szándékról és neu ronuolotr >1 v ei caó. Mert a rendeletit kötőié -égünk vúgrQUajtaaai, a szándékkal azeatban jogunk, süt az adott ásottén kötelességünk, ha más a meggyűzüóósUnk - vitatkozni, Ztt tehát noa az álléápuntek tisztázásáról von szó, mórt as állásosatok egyértelműek, hantim végeredmény l en kialakult zz a nősót. amelynek figyoleebevétőiével javaslatot fogunk tonni. A harmadik kérdésre vonatkozva nyilvánvalóm aagaa is azt gondolnám - mindent maggcmdolva és megfontolva, gyakorlati okoknál fogva legcélszerűbb volna, ha a etatusquo neraaoradna. Hogy én io szabjoktivon mondjon, szamodra Íz ez volna a' legolcsóbb megoldás. Ami pedig az ideológiai vitákat lUotl, precis ^aogfogalmzáz szerint eaotrői-esetre louot eldönteni azt, hogy melyik esottea termékeny,melyik esetten noa toroúkony. n n történelem területén