József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1964. december 17., II. rendes ülés

I- 5 -8, / Az eddig elmondottadból mái’ körülbelül világos, hogy a közösségi erkölcs

jelenleg nem tartozik ifjúságunk erős oldalai közé. Karunkon szinte közfelfogás az, iio y a közösségi erkölcsöt csak a büntetőjogba ütköző cselekménnyel lehet megsérteni. Ami ezen innen van, az szigorúan magánügy, amelybe ne szóljon bele sem a felsőség, sem a kollektíva, de még a bizalmas barát is jól gondolja meg, nem minősül-e majd ’.'erkölcsi prédikációja" durVa és illetéktelen betörésnek a privát élet szuverén felségterületére. Ennyire tág közerkölcsi normák mellett aligha csodálható, ha az egymás iránt érzett felelősség "szentimentális csökevény"-nek minősül, s a magánerkölcs - a közerkölcs kontrollja alól kiszakadva - Így summázódikí mindent szabad, amit kölcsönös .n megengedünk, illetve elnézünk egymásnak.

A vázoltakból fakad, ho y a magánerkölcs caak akkor háborodik fel, amikor hordozójának óráját lopják el, a kollektiv lelkdísmoret csak a leleplezés után szólal meg, akkor, amikor a tanári oklevél elnyeréséhez közel álló jelöltekről kiderül, hogy a megrovás nélkül maradt kisiklások huligánkodásba, notórius iskolakerülésbe, sorozatos tolvajlásba torkoltak,

Nora állítható természetesen, hogy ezek a szélsőséges esetek tömegesen jelentkeznek. Kisszámú, elszigetelt, egyedi ügyek, amelyekét végül is megfelelő büntetés zárt le. Hallgatóink túlnyomó többsége nem jutott és nyilván nem is fog eljutni idáig. De nehéz elfojtani a kérdést: vajon ama kevesek akkor is erre az útra léptek volna, ha a közösség éberebb, és erkölcse , érzékenyebb?

9. / Amikor mindezeket a kérdésekéi napirendre tűzzük, és a megoldás Ösvényeit

keressük, elsősorban nem az elenyésző kisebbség negativ megnyilvánulásai aggasztanak mindnyájunkat, noha ezek son elhanyagolhatók, hanem inkább a nagy többség pozitív megnyilvánulásainak intenzitását óhajtjuk arra a magas fokra emelni, amely egy tanárképző kar hallgatóitól joggal elvájható* Nem itélőszékot akarunk tartani, hanem segítő kezet nyújtani. Nem kívánjuk helyettük elvégezni a munka dandárját, de azt sem engedhetjük meg, hogy jóindulatú passzív szemlélői legyenek saját, változást sürgető ügyük megoldásának.

Az Ggőssbcddigi bevezetés talán fule3legesnek tűnik, hiszen nem az ifjúság arculatának felmerése, hanem konkrét, gyakorlati javaslatok előterjesztése

St.sz.: 1369/1964-. Készült: 30 példányban. En-• *Biró János kari titkár