Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1961. december 6., II. rendes ülés
és dlágnézet II. világháború utáni válságának, a francia tudós szemléletében. Ez az alka lom nem megfelelő annak bővebb elfemzésére, mennyiben tükrözi ez a látásmód a polgári történetírás és történetszemlélet, a polgári világrend és világnézet válságát. Itf csak arra szoritkózhatom, hogy pusztán utaljak a szöveg fegy kis részére, amely egyúttal arról is á-rulkodik, hogy akaratlanul is mennyire pártos ennek a pártatlan és minden pártelfog ült sógon való felülemelkedést, kívülálló magatartást követelő szerzőnek a beállítottság a. Arra a szövegrészre emlékeztetek, amely azt óhajtja, hogy «a történelem ne kockáztassa többé a nemzetek közti ellentétek és az osztályok közti gyűlölet felélesztését. ! Ez a néhány szó rávilágít az egész koncepció valóságos céljára, szándékára t a jelent rögzíteni és örökkétig megóvni, mint elért egyensúlyi állapotot és ennek a révén fenntartani a polgári társadalm et. Legyen szabad most más 'oldalról bemutatni, hogy az#iskola mindig az uralkodó társadalmi osztályok szükségleteit tükrözi. Nyugat fenn akarja tartani a tőkés társadalmi rendet és éppen ennek érdekében oktatási rendszerét is felülvizsgálja, hogy meg tudjon felelni a napjainkban folyó uj technikai forradalom követelményeinek. Az oktatásnak a technikai fejlődés szükségleteihez vaió igazítása azonban nem jelenti az oktatás alapjául szol gáló világnézet megváltozását. A szakmai képzést kibővítik, de az általános műveltség réi gi koncepciója változatlan. A hagyományos középiskolát védik a «munkavilág betörésétől.“ Franz Hilker nyugat-német pedagógiai kutató A pedagógia helyzete a Német Szövetségi Köztársaságban c. írásában ez olvasható « A Szövetségi Köztársaság nem mew el addig, hogy a személyiség képzésének elvét felcserélje a társadalmi termelés növekedését célzó politechnikai neveléssel. Mindazonáltal arra törekszik, hogy a technikának nagyobb szerepet juttason a humanisztikus nevelésben.“ Elmélyítik a matematikai, kémiai és fizikai képzést, de nem adják fel a régi képzési eszményt Ugyanilyen nézeteket vall Jean Fourestié francia pedagógus is : « Az iskola maradjon az un, «humanizált munka világnak» is fölérendelve. Nem szabad engednie, hogy olyan eszközzé alacsonyiteák le, amely a munkavilág céljait szolgálja, hanem céljait saját maj •-» gában kell megtalálnia.“ Ehhez a hagyományos humanisztikus irányú képzéshez való ragaszkodásnak az ^fca az, hogy eme irány képviselői féltik az áltd ános műveltség színvonalát az uj elgondolásoktól, de még ennél is inkább a tömegek beáramlásától a középiskolába. A nyugati középiskola továbbra is a jómódúak műveltségi monopóliumának az egyik fellegvára. Roger Gál aki az UNESCO megbízásából átnézte a világ minden középiskolai tantervét amihez hozzátudott jutni, 1958-ban az UNESCO Sevres-i értekezlete elé terjesztett összefoglaló jelentésében hivatalos statisztikák nyomán megállapította, hogy például Franciaországban a munkás paraszt szülők középiskolás gyermekeinek a szám> nincs arányban a két osztályhoz tartozóknak a számával. Ilyen a helyzet a tőkés országok nevelésében. III. A szocializmus országaiban a nevelés tartalmát a szocialista építés feladatainak objektiv- 3 -
