Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. szeptember 28., I. rendes ülés
Gl helyesebb módszerrel történő végzésére. Itt konkrétan a kötelező olvasmányokra gondolunk. Nálunk is, más szakokon is a kötelező olvasmányoknak az egyes félévekre történő sokkal észszerűbb elosztását igérjük, i'll, javasoljuk, s azt is felajánljuk, hogy a mi viszonylatunkban arra törekszünk, hogy hallgatóinkat megtanitjuk: miképpen kell racionálisan, helyes idő-és erőbeosztással feldolgozni kötelező olvasmányaikat. Ugyanakkor - mindig csak a világnézeti és szakmai fejlődés szintézisét tartva szemelőtt , - bizonyosfoku tudományos veszélyt Iáf tunk az antológiák, a szöveggyűjtemények elharapózásában, ügyetérni fokon az antológiából - horribile dictu: esetleg kijegyzett, kijelölt antológiából—történő oktatást igen veszélyesnek s a tudományos oktatás szempontjából kétes értékűnek - mert esetleg hamisnak - tartjuk. Inkább kevesebbet, de azt összefüggő szövegek alapján. A továbbiakban a mi tudományszakunk egyik fájó pontjával^ a tudományos utánpótlásnak legalább is jelenleg és a mi viszonylatunkban meglehetősen vigasztalan helyzetével kivánok foglalkozni. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy hallgatóink között nem tulnagy számban válogathatjuk ki azokat, akik majd átveszik tőlünk az oktatás stafétabotját, márpedig az lenne az ideális, ha négy-öt viszonylag azonos képességű hallgatóból válogathatnánk ki egyetemünk legmegfelelobt idegen nyelvi oktatóit, trommel dvastuk a Ö.ét. elaboratumában azt az igen helyes elvet, hogy kibővíteni és racionalizálni kivánják a külföldi ösztöndijak rendszerét* Legyen szabad azonban megjegyezni: meggyőződésünk szerint az ösztöndijak odaítélésénél bizonyos fokig előnybe kellene részegíteni azokat a hallgatóinkat, akikben reményt látunk arra, hogy egykor eredményesen fogják világnézetileg is, szakmailag is az idegen nyelvet oktatni. Talán soha nem volt annyira időszerű