Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged

1961. február 8., IV. rendes ülés

doktori féko za t megszerzésének lehetőségénél is. Az előadmányban látszik, hogy már mutat bizonyos fejlődést Szádeczky elvtérs. Min“ denkinek kellett lépnie, tehát szerinte neki kell megtenni az első lépést. Nem javasolja, hogy a Kar most egy ilyen lépést tegyen.

SerfőzÖ Laios elvtárs megjegyzi,hogy a Kar lé“ nyeges problémájáról van szó, a tanszékvezetői káderfejlesztésrőlf állások betöltésének érté“ kelésénél a Pártszervezet is állást foglalt, mert akikor az értékeléssel elkészült Dékán elv társ a Pártszervezetnek bemutatta. Mérei elv" társ nézeteit, véleményét körültekintően, reali tásokat figyelembevéve nyiltan igyekezett elmon dani. De ugyanakkor meg volt az a törekvése is, hogy minden körülmény figyelembevételével, embe ri módon történjék meg a véleményezés és a leg** nagyobb jószándékkal, bizalommal, nem kité” rést jelent a problémák elöl, meg kell oldani a problémákat és ez a mónizer erre nagyon helyes mely állásnont nemcsak fari álláspont,hanem a pártszervezet illáspontja is. Ilyen jellegű munkákkal árnyalati kérdésekben is kisebb na“ gyobb ügyek szellemével és tártál i módszerével egyetértenek. Megítélésük fedi egymást. Az Qssz kép nem lehangoló, hanem jó és biztató.

Sfádeczky’Kardoss elvtérssál kapcsolatos véleményéhez csatlakozik és összefoglal«, az ed digi álláspontokat! vissza kell térni a dolgok“ ra:azzal a megállapíts s ál,amely a politikai passzivitására vonatkozik, egyetért. ^ a meg“ jegyzése, ho-y most «áae ügyet ne tegyék el még 5 évre, hanem beszélgessenek el szélesebb, több szerv bevonásával beszéljék meg a kérdése” két. emlegetett lépést meg kell tenni, ne maradjon abba, hanem meg kell tenni a kezdő lépést, nem közömbös, hogy ez a kérdés hol áll meg és hol marad. Ebben a kérdésben segítenünk kell.

Székely ^»aios docens megjegyzi, hogy nyilván a Aaron kell létrejöjjenek azok a lehetőségek, amelyek az egyetemi tanári kinevezését Szádecz” ky elvtérsnak elő segítik. Lényeges kérdés,hogy a kari ülés és a Kar vezetése egyöntetű állást foglal el ebben a kérdésben, hogy Szádeczky elv társnak is lépést kell tenni. Agy probléma van, az első lépést ki tegye meg.“ 195fi”os magatar” tást már felszámolta. Az oktató”nevelŐ munkéjá” ban, a Kar tagjaival való éri^t kenésében, a hallgatókkal való kapcsolatában kellene javi” tania és igv tudna a kölcsönös jóhiszeműségről tanúbizonyságot szerezni. Ennek a légkörnek a