Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged

1960. június 10., VII. rendes ülés

-io X. egészen érte meg a belé fektetett elis­merésre méltó munkát. A dolgozat Írója a szerkesztés során és stilarisan is nyilvánvalóan a téma hálátlanságával küszködik. Vizsgálódásait igen sokszor közvetlenül vagy kerülő uton.de kényte­len negativ eredménnyel zárni; maguk a tanulmány egyes fejezeteimet: "Machia­velli tanítványa a nagy Machiavelli e­­lőtt" "Hatás nélküli Machiavelli isme­ret" - is a téma koriátozottságáról ill. kiaknázásának erőltetetteégéről vallanak. Ugyanakkor azonban nyomatékosan kell hang­súlyozni a nagy tényismeretre és kutatási anyagra épülő munka alaposságát, szaksze­rűségét, amellyel a nem túlságosan mély kérdést tökéletesen kimerítette, ill. negativ eredményeivel is hosszú időre megnyugtatóan tisztázta. A kitűnő tudo­mányos erényekről tanúságot tevő érteke­zést summa oum laude doktori disszertdói­éként való elfogadását melegen javaslom." Biró János kari titkár ismerteti Koltay Kastner Jenő egyetemi tanár társ­­birálo bírálatát Kosjár Márton doktori disszertációjával kapcsolatban: "A dolgozat bevezetéséhez Kosjár Márton ideológiai alapvetést kivan adni a régi hatáskutatás módszerét a marxizmus-leni­ni zrrrus jegyében a társadalmi viszonyok vizsgálatává szélesítve ki. S ez nem ma­rad merőben elméleti szándék, mert tár­gyalásában valóban sikerrel is alkalmaz­za e szempontot. Az I.fejezet "Régi iro­dalmunk nehány sajátossága a láachiavelli­­fortuna szempontjából" meg nem tartozik szervesen a választott témához. Nem is e­­gészen világos, mit ért Kosjár azalatt, hogy a humanizmus nálunk "egyéni színeze­tet kap és eléggé feloldódik a XVI-XV1I. század folyamán" s hogyan beszélhet a XVII. század végén érvényesülő felvilágo­sodásról, mint polgári ideológiáról, /pl/. A II.fejezet" általában Machiavelli port­réját igyeksziknyújtani, de a szerző a­­lig használta fel a rendelkezésére állá irodalmat b inkább csak egy kész rendsze­rezésének ismétlésére szorítkozik. Téves fogalmazást alkalmas, mikor azt mondja, hOfjy Machiavelli szerint a vallás nem más, mint "isteni eredetű törvények ösz­­szessége^. Helyesen: nagyobb tekintélya­dás kedvéért egy istennek tulajdonított törvények összességénél, mi minden vallá­sos hit igazságértekének tagadásával egy­értelmű. A III. fejezet a Madiavelli előt­ti magyar machiavellizmusról szól - Diomede Carafaról, Callimaohusról - s nem egyéb,- 6 -

Next

/
Thumbnails
Contents