Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1960. június 10., VII. rendes ülés
-io X. egészen érte meg a belé fektetett elismerésre méltó munkát. A dolgozat Írója a szerkesztés során és stilarisan is nyilvánvalóan a téma hálátlanságával küszködik. Vizsgálódásait igen sokszor közvetlenül vagy kerülő uton.de kénytelen negativ eredménnyel zárni; maguk a tanulmány egyes fejezeteimet: "Machiavelli tanítványa a nagy Machiavelli előtt" "Hatás nélküli Machiavelli ismeret" - is a téma koriátozottságáról ill. kiaknázásának erőltetetteégéről vallanak. Ugyanakkor azonban nyomatékosan kell hangsúlyozni a nagy tényismeretre és kutatási anyagra épülő munka alaposságát, szakszerűségét, amellyel a nem túlságosan mély kérdést tökéletesen kimerítette, ill. negativ eredményeivel is hosszú időre megnyugtatóan tisztázta. A kitűnő tudományos erényekről tanúságot tevő értekezést summa oum laude doktori disszertdóiéként való elfogadását melegen javaslom." Biró János kari titkár ismerteti Koltay Kastner Jenő egyetemi tanár társbirálo bírálatát Kosjár Márton doktori disszertációjával kapcsolatban: "A dolgozat bevezetéséhez Kosjár Márton ideológiai alapvetést kivan adni a régi hatáskutatás módszerét a marxizmus-lenini zrrrus jegyében a társadalmi viszonyok vizsgálatává szélesítve ki. S ez nem marad merőben elméleti szándék, mert tárgyalásában valóban sikerrel is alkalmazza e szempontot. Az I.fejezet "Régi irodalmunk nehány sajátossága a láachiavellifortuna szempontjából" meg nem tartozik szervesen a választott témához. Nem is egészen világos, mit ért Kosjár azalatt, hogy a humanizmus nálunk "egyéni színezetet kap és eléggé feloldódik a XVI-XV1I. század folyamán" s hogyan beszélhet a XVII. század végén érvényesülő felvilágosodásról, mint polgári ideológiáról, /pl/. A II.fejezet" általában Machiavelli portréját igyeksziknyújtani, de a szerző alig használta fel a rendelkezésére állá irodalmat b inkább csak egy kész rendszerezésének ismétlésére szorítkozik. Téves fogalmazást alkalmas, mikor azt mondja, hOfjy Machiavelli szerint a vallás nem más, mint "isteni eredetű törvények öszszessége^. Helyesen: nagyobb tekintélyadás kedvéért egy istennek tulajdonított törvények összességénél, mi minden vallásos hit igazságértekének tagadásával egyértelmű. A III. fejezet a Madiavelli előtti magyar machiavellizmusról szól - Diomede Carafaról, Callimaohusról - s nem egyéb,- 6 -