Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. december 15., II. rendes ülés

II. Az előad&s módszere szinte a diktálás határáig menően lassú / definíciók elmondásánál kifejezetten diktáló/ szabadó a közlése az el"zőleg fő-kérdésekre felosztott anyag tételeinek. Élőszóval elmondott konkrét példái és táblára irt kénletek szolgáltak az elméleti mondanivalót illusztrálására, érthetőbbé tételére. — Az előadd - bár,min4- utább megtudtam előadása szászerint megvolt Írásban,-szabadon beszélt; esetenkénti nanirosába pillantása a legkevésbé sem volt zavaré. Állva adott elő, ami feltétlenül fokozéa a beszéd szuggesztiv erejét. Mondatai kerekek, fellépése nyugodt, biztos volt. Egyetlen dolgot hiányoltam: az érzelmekre is appelláló , emocionálisan is nevel", szenvedélvesebb hangnemet előadásának egye; olyan pontjain, ahol legkevésbé sem ártott, sőt bizonyosan használt volna ilyesmivel megszakítani és fűszerezni az egyébként helyesen, az értelemre-* és azon át haté gondolatmenetet. Enélkül az őo-^o percen át megszakítatlanul csak a logikus gondolkodás appercepciójára bazirozott előadásmód végül is menthetetlenül némi egyhangúság izét kelthette a hallgatóságban.

III. Egy-két előadásnak a hallgatókra tett nevelői hatásáról meggyőződni nehéz; félévek, vagy éppen tanévek alatt hoz csak egy-egy élőadó munkája lemérhető fejlődést hallgatói tudatának alakulásában - Az előadást követő szeminárium, amelyre jelentésem még visszatér s amelyre a hallgatók külön nem készültek, amelyen tehát csak azt mondhatták el, amit közvetlenül az előadás vésett beléjük, - ez a szeminárium, mondom, jó bizonyítványt állított ki Dani elvtársnak, mint előadónak. A legfontosabb tétele’-', az egész témakör politikai mondanivalójának lényege pusztán az előadás eredményeképpen is elég alaposan bevésődött a hallgatók emlékezetébe. Mindezt tűrhetően reprodukálni tudták. Persze, az előadás I. pontban jelzett kisebb hibái "^megtették hatásukat 11 gat ők u gyár azokkal « következetlen

jelölésmódokkal Írták f®n, amelyer az el"adó használt képleteiben, ugyanúgy a termelőfolyamat két részéről’ /és nem két oldaláról/ beszéltek, mint Dani elvtárs, stb.

Szemináriumlátogatás.

,1955* november 22-én 8-lo ódakor az I. éves portjának politikai gazdaságtan szeminárium

tónészek 1. csorgattam meg. A saa

_________ .rámája annak -az anyagrésznek a megbeszélése veit, amelynek

az előadását előzőleg^eghallgáttá® A|zá»iáJioson mentem a meghallgatott előadást tárgyaló szemináriumra, mert csalh^zr-adlLato11 módot ^ annak felmérészre, vajon minő hatást tett az előadás a h= llgaTő^á^»ra A szemináriumot Sonkoly Pálrté tanársegéd elvtársnő vezette. ^ ^ '

I.A szemináriumvezető munkája eszmei-politikai szempontból egészében kielégítőnek mutatkozott, A szemináriumi foglalkozás fő kérdései úgy foltak megválasztva, hogy azok tüzetes megbeszélése a témakör leglényegesebb tételeinek kollektiv feldolgozását hozta magával Sonkolyáé kőzbetetett, a vita menetét helyes mederbe terelni hivatott kérdései,rövid összefoglalásai a fő kérdések megvitatása után, szintén egy, az anyag eszmei-politikai mondanivalóját elég tisztán látó tanársegéd megnyilatkozásai voltak. Más kérdés, hogy az adott szemináriumi foglalkozás aránylag kevéssé tette próbára a szemináriumvezető tájékozottságát. A hallgatók - nem készülvén a témakörből - nem igen láthattak problémákat, legfeljebb azon erőlködtek, hogy emlékezetükben mentül többet felkutassanak az előadáson hallót takból s ezt valahogy reprodukálják.

A szemináriumvezetés módszere egy szokott sablont követett.

A tanársegéd megmondta, melyik lesz az a két fő-kérdés, amelyet megtárgyalnak. Rövid, mintegy 5 percnyi időt adott a fő kérdés vázlatának' Írásbeli kidolgozására. Aztán egy "referens"-sei elmondatta