Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. január 27., VI. rendes ülés
gt?ry Laitjs «Ívtárs egy példát hoz fül as üzeni barcBsaög értekezletén f«lvütödütt kérdésekből. Ott valóben felvetettem, ho yha ily on naqr föfeö a lenorjnpolócbáz a Történeti Intézetben azt valóban meg kell nő zni ho; :y lei a hibás ebb«*. a kérdésben. Bet Mérői elvtáronok is felvetettem éc erről 3 rcfereált. Az averzió bizonyítás át ©bben a v cnuitko zus'o an. on. »era latom, mint aho<;y Kiss Lajos elvtársi aegje^kíásót sem látóra; alu-^ támaszt ottttsű:« Szekarczés «Ívtára pedig a«a olvasta a jel síit őst. Polli** nyi elvtárs elmondta a maga véleményeit. Az tfto&s kér dúst • nem lat obi JKvjkrét^okk'al alátámasztva, bár kétségeién hagy megvan. Polcnyi ©Ív— társ hozzászólása rendkívül fontos, mórt jóidéig egészén kötélről látta a problémákat* Moirion.Ua, h© y a Történeti Intézet rész érül van valami avangardiznus, pld* a le torzsaié elás kérdésében, do köbben az esetben le a Történéti* Intézet igazgatójával azonnal felvettem a leap* csőlátót. Meg kell mondanon, hogy Méret elvtárs részéről nagy on MS és formális udvari orcába bujtatott gúny;t találtam tan&ámrj&l kapcsolatban* A'Történeti Intézet az amelyik a* állami vezetést feleslegesnek tort ja. Előfordult pld. hogy a Belet őri és Dékáni hivatal rtogfcerOlesével fordult a Miniszterhez Végh .Tooohiia kinevezése sőréim jóllehet a tanszékvezető docensi és dooensi ma/bizás pályázat uijüh történik, s ebben a kérdésben a dékán és a rektor illőtökéi.. Ez iratszerűen megfogható doldg, de szárat álon ehhez hasonló mozzanat fordult elő. Smia&t egy alkalommal Írásban fÍgyelmeztetett a Minisartéxlua. A kérdés egyre inkább Mérei elvtárs és a majem viszonyára korlátozódik. Tavaly Gero* né elvtáronovel minden paroblowit meglehetett oldani, mert nagy szeretettel és segítőkészéé, gél járóit hozzá az állami vezetés aeguzilardi* tásához. . Valóban fonn-áU ez a probléma, de mm nevezhető a Magyar és a Törté-* áeti Intézet közötti rivaliaáolónak. 3a afelé tendál a hozzászólások és a problémák tisztázása után, hogy a dókán ráae óról van a történeti Intézőt irányába agy élnyoaó szánd©-. Erről szó színes, A kar intézeteivel való viszonyom körül elsősorban a Történeti Intézet igazgatója és a köztem lévő viszonyt lie 11. meg javítani. Ami a két Intézet közötti rivalizáaát jelenti, naia tartom helyesnek a kérdést ebben a formában felvetni. Hin mindenesetre arra fogok törekedni, hogy Mérei elvtárs ós a saját viszonyomnál .kapcsolatban kielégítő SMgaXlást keresek, Ezt a kérdést megfelelő módom meg fogjuk, oldani ás ogy harmadik szervet kérünk fel a kérdések alapos xaegH ee&ólás ára. Székely Lajos ! Hagyom helyes volt a kérdés felvetése, mert ennek a vliának eivi jelentősége vaa Karunk életében, abból a szara ontbol," hogy végre komoly problémákat többnyire helyes a sampont1ból vitatunk meg. Ez a tanácskozásunk nagymértékben. hozzájárul ahhoz. ho*p Karunk on minden vonatkozásom tiszta levegőt teremtsünk., nülün érd#ma**e megbeszélésnek, hogy konkrét személyekre vonatkoztatták a kritikát. Ha agy kar élete konflikxueaentes, ott állandó komoly veszélye van a rothadásnak, ott. áttételeken, bántó, sértő formába» jut el egy vé^ leoéay azokhoz akik érdekéitek. Helyes volt, hogy Karácsonyi elvtáre a kérdést élesen exponálta. Ahhoz, hogy célba találjunk fontos, hogy élesen vese dk fel a problémákat. Leghelyesebb volt , ahogyan Bárót! elvtárs reagált erre a kényes kár lésre. Kihámozta a baj forrását, hegy.ho, r/an fordaltiiatatt elő ez az averzió. ííaláaz elvtárs észrevételei és megjegyzései is Összefüggésben állták a központi problémával és helyes volt, hogy felmerültek* A pletykázókat nyakon kell csípni. V >#• W V* VJu XMfSf A,«*« CiÄ WUÍ.ÍV cbi«> síí-XXt £i if hotr;y ne olyan kanosolatot erŐltessenak az elvtárnak, a:-ely még nem érett meg az együtt dolgozás során, liancm korrekt alakokra kell helyezni az egjilt tzaü&bdost a hivatali ól állami vezetés során, amire megvannak a ^reális lehetőségek. Polányi elvtárasai nem értek egyet, mezt a jelentus - vélemény«» szerint - nem jó elsősorban azért mert nem kfeoűkrot. “
