Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Nagyné Batári Zsuzsanna: Hátországi húsvét az első világháborúban sajtószemelvények tükrében

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV.

4. kép ■ Életkép a húsvéti vásárról

Az ünnepi rítusok összekapcsolnak a mitikus idővel, mert az ünnepléssel az emberek kulturális közösséget vállalnak az ősökkel. Szükség van arra, hogy ezeknek az időknek a pozitivitását és nagyságát a jelenre vetítsék, ezzel magát a jelent is felemelve. Lineárisan az ünnep összeköti a múlt, jelen és jövő dimenziói mentén az embereket, így alkotva közösséget. Ciklikus értelemben az ünnep ismétlődő jellege érdemel említést, mert ez biztonságot, állandóságot és folytonosságot jelent. Az ünnep látható jelekkel is elkülönül a mindennapi élettől, lényegi része az emlékezés, ami az állandó elemek segítségével a közösség állandóságához járul hozzá.95

Az ünnep tehát általában a mindennapi élet ellentéte, és közösséget egyesítő ereje van, fenntartja a közösségben az állandóságot. Háborúban megváltozik ez a helyzet, és az ünnep tekinthető éppen a normalitás, a mindennapiság megteremtésének. A húsvéti ünnepek tradicionális megülése az állandóságérzetet hívja elő, a múltbeli élmények újraélésével a jövőbe vetett hitet erősíti. Krízis időszakában az énközpontúság megváltozik, a közösségre társadalmi szolidaritás jellemző. A társadalom tagjai családtagként viselkednek, az emberek adakoznak, ismeretlen katonákat segítenek, ezáltal mint95 Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Az ünnep mint emlékezés és az emlékezés mint ünnep. In: Jel-Kép 2012/1-4. https://communicatio.hu/jelkep/2012/l_4/kapitany_agnes_kapitany_gabor.htm (a letöltés ideje: 2019. november 2.)