Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Samu Botond Gergő: "A kivételes állapotokkal járó izgatott közhangulatra tekintettel…" - A Nagy Háború első hónapja az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének tükrében

„A KIVÉTELES ÁLLAPOTOKKAL JÁRÓ IZGATOTT KÖZHANGULATRA TEKINTETTEL...”

menetjegyeket tilos volt kézbesíteni. Sem a tiltás, sem a kiszabott büntetések nem hozták meg a várt eredményt, hiszen a munkaerő-vándorlás komoly üzlet volt. A brémai Missler vagy a genovai Gergőiét rengeteg embert szervezett be, akik aztán helyben népszerűsítették őket, és segítették a kiutazás lebonyolítását. Figyelemre méltó egy kis svájci település, Buch esete: egy 1905-ös szigorítás a porosz határátkelőkön, ami aztán nagyban megnehezítette az átkelést, alternatív megoldásra sarkallta az utazási ügynököket. Az osztrák-liechtensteini határon jóval könnyebb volt átjutni, ezért Viktor Klaus Buchba tette székhelyét, ahol komoly szervezetet épített ki, a kivándorlókat kisebb szakaszokon utaztatta vasúttal, így játszva ki a hatóságok figyelmét és idénymunkásként küldte őket az Egyesült Államokba.1 Erre a problémára hívta fel a figyelmet Simonffy Alajos (1855-1937) főszolgabíró Balázsfalván kelt hirdetményében: „(...) Klaus Viktor buksi (Schweitz) ügynök Austriában a községi tisztviselőkhöz, tanítókhoz és minden oly egyénhez, kiről feltételezi, hogy polgártársaira befolyást gyakorolhat, levelet intéz, a melyekben arra kéri őket, hogy a hajózási ügynökséget mindenkinek ajánlják, sőt bizonyos meghatározott anyagi kárpótlást igér, ha valaki a kivándorolni készülők illetve útleveleket kérők czimét beküldi.”2 Simonffy épp ezért arra kéri a körjegyzőket, foglalják le ezeket a leveleket, és akadályozzák meg a hírek terjedését.

A probléma megoldása azonban benne rejlett magában a háborúban, hiszen nem volt túl biztonságos ezentúl idegen vizekre merészkedni. Baja rendőrkapitánya, Molnár Mihály is erre hívta fel a figyelmet 1914 augusztusában: „Közhírré teszem, hogy a fennforgó veszélyekre való tekintettel a »Cunard« magyar-amerikai vonal, a »Norddeutscher Lloyd« és »Hamburg Amerika Linie« hajóinak Fiume, Bremen és Hamburgból való indulása egyelőre elmarad.”3 Ez az „egyelőre” a háború végéig tartott, még olyan nagy múltú hajótársaságok, mint például a British and North American Royal Mail Steam-Packet Company, a későbbi „Cunard Line” amely 1839-től Boston és Liverpool között indított menetrend szerinti járatokat, is kénytelenek voltak szüneteltetni tevékenységüket. Pedig ez a társaság elsőként kapott engedélyt jó tíz évvel korábban, a kivándorlás szabályozását célzó 1903. évi IV. törvénycikk értelmében egy Fiume és New York közötti járat indítására. A megállapodásban rögzítették a kivándorlók évenkénti létszámát és a szállítás tarifáját is. Mindezt 1914 júliusában határozatlan időre visszavonták.4

1 Timothy Snyder-Katherine Young: The Balkans and Europe 1821-1912. Rochester, 2018. 96-97.

2 Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár, I. világháborús gyűjtemény, kézi sokszorosítású plakátok (a továbbiakban: OSZK PKT I. vh. kézi soksz.) Balázsfalva, 1914. augusztus 11.

3 OSZK PKT I. vh. kézi soksz. Baja, 1914. augusztus 23.

4 Bencsik Péter: Az útlevélkérdés története Magyarországon a törvényi szabályozástól a második világháborúig. Doktori (PhD) disszertáció. Pécs, 1999. 84-85. ill. 104-105.