Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Csekő Ernő: Vöröskereszt-vezetők szerepvállalása az első világháborúban és az azt követő években (Ifj. Leopold Lajos, Simon Elemér)
26 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. mációszolgáltatás (Tudósító Hivatal) vagy a hadifoglyok ügyei - mellett fokozott problémaként jelentkezett a hazatérő katonák, valamint a nagyszámú menekült ellátása. A frontról hazatért katonák felruházását és élelemmel való ellátását, illetve az elhagyott és árva gyermekek elhelyezésének megoldását a Vöröskereszt kiemelten kezelte. Az egylet felhívása ruhaneműk gyűjtésére azonban alapvetően sikertelen volt, a gyermekek vagyonosabb családoknál történő elhelyezésére szóló felhívásuk pedig állítólag komoly felháborodást váltott ki.64 Leopold még 1919. március 21. előtt - Károlyi lemondását pár nappal megelőzve - mondott le kormánybiztosi tisztségéről, a hadifogoly hozzátartozói egyesületek erőteljes lobbijának is betudhatóan a Vöröskereszt nemzetközi osztályára került.65 így az egyik hozzátartozói egyesület lapja a népkormány idején a Vöröskereszttel kapcsolatban hozott egyik legjobb döntésének tartotta Leopold - a „folyton dolgozó, idegzettel és értelemmel, szívvel és lélekkel az ügynek élő férfi”66 - korábbi kormánybiztos-helyettesi, majd kormánybiztosi kinevezését. Leopold a nehéz politikai helyzet ellenére, a Tanácsköztársaság ideje alatt is következetesen képviselte a Vöröskereszt hitvallását, a szervezet semlegességét. Az 1919. június 12-én, a Svéd Vöröskereszt által közvetített hadifogoly-hazaszállítási terv kapcsán tartott egyeztetésen Leopold a hadügyi, külügyi, népjóléti, pénzügyi népbiztosságok képviselőinek figyelmét hívta fel az egylet semlegességének biztosítására. Arra kérte őket, mint a kormány képviselőit, hogy „minden alkalommal védjék meg a Magyar Vörös-Kereszt Egylet nemzetközi jellegének megfelelő semlegességét.”67 Ezen elvet Leopold gyakorlati működésében is érvényesítette, így például fontos szerepe volt a vörösök által szedett túszok, polgári foglyok védelménél, megmentésénél. így többek közt annak a tizenegy, magas társadalmi állású budapesti túsznak a kiszabadításánál is, akik báró Perényi Zsigmond és Pékár Gyula államtitkár vezetésével 1920 áprilisában tettek tisztelgő látogatást a Vöröskereszt budapesti főmegbízottjánál, Rudolf Haccius svájci kapitánynál.68 64 Ez utóbbira Károlyi Mihályné is utalt emlékirataiban. Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Budapest, 1985. 279. 65 Leopold az Oroszországi és Szibériai Magyar Hadifoglyok Hozzátartozói Egyesületének 1919. március 28-i ülésen leszögezte, hogy a hadifogolykérdés már csak a nemzetközi vonalon fog hozzá tartozni, értve ez alatt elsősorban, hogy „a semleges országokban a Vörös-Kereszt égisze alatt fog a hadifoglyokért agitálni”. Orosz Hadifogoly, 1919. június 15. 9-10. 66 Olasz Hadifogoly, 1919. március 20. 2—3. 67 Orosz Hadifogoly, 1919. július 1-15. 2—3. 68 A kapitánynak ekkor átadott, és többek közt József Ferenc főherceg, Huszár Károly, Haller István, báró Hazai Samu, Darányi Ignác által is aláírt köszönő okirat a budapesti főmegbízott mellett gróf Edelsheim-Gyulai Lipót és ifj. Leopold Lajos nevét emelte ki. Tolnamegyei Újság, 2. évfolyam 15. szám 1920. április 10. 2.
