Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Szoleczky Emese: A nagyváradi 4-esek egyik művésze: csíszentkirályi Lestyán Béla rajztanár (1889 - 1952)
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. A MŰVÉSZI KITELJESEDÉS IDŐSZAKA: VOLHÍNIA 1916. november közepén a kivérzett, halálosan fáradt ezredet kivonták az első vonalból, és hosszabb pihenőre Volhíniába kerültek, újév táján a német 215. gyaloghadosztály kötelékébe.33 Luck és Lemberg közt félúton, a Gnila Lipa folyó mocsaras vidékén Dykovynynél, Gorochow és Brany környékén már kiépített állásokba érkeztek, ezeket erősítették és fejlesztették tovább,34 s ezt követően némi tüzérségi tűz elviselésén kívül csak a járőrszolgálatot kellett szorgalmasan ellátniuk. Az állomány kikapcsolódását, pihenését az időjárás viszontagságainak ellenálló, megfelelő erdőbeli barakk-táborhely kialakítása biztosította: tisztálkodhattak, rendbe hozhatták fegyverzetüket, ruházatukat és fölszerelésüket, normálisan étkezhettek. A testi felüdülést a lelki-szellemi felfrissülés követte: 1917. május 9-én, Zita királyné születésnapján zenés misével szentelték fel az erdőtáborban a nevét viselő kápolnát; ekkor hangzott fel először az ezredzenekar előadásában a Negrea hadnagy által komponált Négyes induló.35 Aznap avatták fel az Ottó trónörökösről elnevezett Katonaotthont36 is, ahol a legénység egyfelől szükségleti cikkeket (pl. borotvaszappan, boksz-kenőcs, bajuszkötő, biztosítótű, önműködő irón, tetűpor, radír, érem-szalag, zokni 33 „Az adamowkai [ma: Adamivka, Volhinia, Ukrajna - szerző] részen is otthagytuk szorgalmas kezünk nyomát: mintaállások s a német sógort ámulatba ejtő fedezékek születtek ott a kegyetlen téli hónapok alatt. Teljes ambícióval és munkadühvel azonban itt, a félsziget-országban feküdt neki a négyes gárda az alkotásnak, s pár hónap alatt különbnél különb unterstandokkal, kavernákkal, pavillonokkal telt, parkosított »Gronau-Waldlager«t varázsolt a Lipa mocsaraitól szegélyezett őserdőbe.” - A Négyes Honvédek Háborús Lapja, 2. évfolyam 5. szám 1917. június 4. Az erdei tábor nevét a német vezénylő tábornokról kapta. Johann (Hans) Karl Hermann Gronau von Gronau (1850-1940) porosz tüzértábornok, 1916. augusztus 5-től a keleti fronton a nevével jelezték a keleti frontra helyezett XXXX1. tartalékhadtestet (Armeegruppe von Gronau, 1916. szeptember 18-tól 1918. március 7-i fennállásáig: Armeeabteilung Gronau) https://de.wikipedia.org/wiki/Hans_von_Gronau (a letöltés időpontja: 2020. április 5.) 34 Egy Ács Vilmos hadnagy által írt dramolett színhelye révén részletes leírása: A Négyes Honvédek Háborús Lapja, 2. évfolyam 3. szám 1917. húsvét 6. „Wolhyniai lövészárok a »változatlan helyzet« idején; puska lövése sem hallik. Hosszú hónapok alatt ízlésesen, szinte művészettel kiépített lövészárok 2 méter mély. Aki az árok fenekén áll, az nem lát mást, csak a mindig szürke wolhyniai eget. Ha fellép a földből kifaragott padkára, feje szabad célt mutat. Az árok falai fűzfaágakból font fallal vannak bélelve. A falba szekrények vannak bevájva; a kisebbek töltény, a nagyobbak a kézigránátok számára, mindegyiket kátránypapírból készült fedél takarja le. - Az árok fenekén, a padkán, a fonásokon fagyott hónyomok, egyébként a legnagyobb tisztaság. Kemény orosz tél van.” 35 A Négyes Honvédek Háborús Lapja, 2. évfolyam 5. szám 1917. június 5. - Itt esik szó az ezredben szolgáló Kner Endre kommentárjairól is. 36 „(...) oly természetesnek találtátok, hogy a legelső rajvonal mögött 3-4 kilométernyire május 9-én egy hamisítatlan kabaréelőadásban gyönyörködhettetek egy olyan teremben, mely legalábbis versenyez a magyar vidéki városok nyári színköreivel.” - A Négyes Honvédek Háborús Lapja, 2. évfolyam 5. szám 1917. június 3-4. (A Katona-Otthon „ünnepélyes megnyitásán tartott vidám mulatság”-ról szóló beszámolóból.)
