Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Balaho Zoltán: A magyar - csehszlovák határ kialakulása 1919-ben és annak módosítása egy konkrét eseten keresztül. Avagy volt-e népszavazás Susán?
200 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. ri hatóságok pénteken adták át Suza gömörmegyei községet (...) amelyet a határmegállapító bizottság annak idején Magyarországnak ítélte vissza...”.12 Népszavazásról tehát ez esetben sincs szó. A visszatérés napjának a pénteki időpontot azonban el kell fogadnunk, mert Ignéczynél és az egyik fényképen is 1922. október 20. szerepel. A miskolci levéltárban található iratok segítségével még közelebb kerülünk az események és Léhy Gábor bíró szerepének jobb megismeréséhez. A putnoki járás főszolgabírója 1928. november 6-án kelt levelében arra kéri Sóldos Béla főispánt, hogy Léhy Gábor bírót terjessze fel kitüntetésre. (Susa és a többi magyar területen maradt gömöri falu 1923-ban Borsod megyéhez került, Borsod, Gömör-Kishont közigazgatásilag „egyenlőre” egyesített megye néven.) Léhy Gábor személyes adatain és jellemzésén túl az alábbi megjegyzést olvashatjuk a történtekkel kapcsolatban: „A cseh megszállás alatt ugyancsak kifejezést adott magyar érzületének és nem csak hogy visszautasította a cseh zsupán által felajánlott tetemes összeget, de mindég azon dolgozott, hogy Susa község Magyarországhoz visszacsatoltassék. Az entente bizottság megjelenése alkalmával olyan tényeket adott elő, hogy a bizottság a községnek Magyarországhoz leendő csatolása mellett döntött s így ebben Léhy Gábor községi bírónak van a legnagyobb érdeme.13 A főispáni felterjesztés 1929. január 30-án kelt. Ebben Sóldos Béla kifejtette a belügyminiszternek, hogy: „A határmegállapításra kiküldött bizottság a lakosság hangulata és a község egyéb méltányolást érdemlő körülményei, illetőleg egyedül nevezett községi bíró (...) ki dacára annak, hogy a bizottságban csehek is voltak — kik már megelőzőleg előbb pénzzel akarták őt megvesztegetni, később presszionálni kezdték őt állásfoglalásának megváltoztatására — oly gerincesen és magyar hazafihoz méltóan viselkedett, és oly meggyőzően vázolta a község visszacsatolása iránti törekvését, hogy a bizottság Susa községnek Magyarországhoz való tartozása mellett döntött.”14 A folytatásban azt boncolgatja a főispán, hogy a bíró hazafias cselekedete ugyan példaértékű, de ezt kötelességből tette, amiért külön jutalom nem járna neki, „Aki azonban ismerte az akkori zavaros időkben annak a határmenti lakosságnak a lelki állapotát, amelyik úgyszólván hónaponként esett át a cseh, román és vörös csapatok megszállásán, az teljes elismeréssel, sőt csodálattal áll meg ez egyszerű bírónak ily 12 Reggeli Hírlap, XXI. évfolyam 240. szám 1922. október 21.6. 13 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (B.A.Z.m.L.), Borsod-Gömör-Kishont vm. főispánjának iratai. Mutatókönyv 1928. IV. B. 901. b. 24/1929. In: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc. Borsod-Gömör-Kishont vármegye főispánjának iratai. Mutatókönyvek 1928-1932. és Susa község képviselőtestületi jegyzőkönyvei 1923-1932 és 1932-1947. 14 B.A.Z.m.L., Borsod-Gömör-Kishont vm. főispánjának iratai. Mutatókönyv 1928. IV. B. 901. b. 1487.
