Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Huszár Mihály: Dénes Izidor 1919 - A marcali Kohn-Dénes család történetei 1914 - 1920 között
A KETTÉTÖRT FA ÁRNYÉKA - A MARCALI KOHN-DÉNES CSALÁD HÁBORÚBAN ÉS BÉKEIDŐBEN vei együtt a tabi gettóba szállították, majd onnét június 6-án Auschwitz-Birkenauba.54 A nyár folyamán a família 23 családtagját gyilkolták meg ott és másutt.55 A holokausztot túlélte Dénes Samu két leánya és még néhányan a tágabb családból, így például Marcaliból Thurn Gyuláné Berger Ilona, Berger László leánya is.56 A munkaszolgálatot túlélte Dénes Sándor, a fia, Dénes György, valamint Dénes Imre, és unokatestvérének a férje, Thurn Gyula is, akik Marcaliba tértek vissza. Dénes Imre a munkaszolgálat hónapjait követően 75%-os rokkantként folytatta az apja ügyvédi praxisát. Az ügyfeleinek jó részét az apja ügyfélköréből való, általában nyugdíjjogosultságuk elismeréséért küzdő vagy az új államhatalom által presszionált személyek jelentették. A marcali zsidók ügygondnokaként pedig intézte a holttá nyilvánítások és kárpótlások ügyét is.57 Dénes Imre 1950-ben feleségül vette Baráth Irént (1911-1989), majd 1957-ben katalizált.58 Két gyermekük született: Gábor (1951-1972) és Veronika (1953-), aki folytatta a jogászi hivatást.59 1945 után az új politikai rendszerben lehetőség nyílt Marcaliban is a 19-esekkel kapcsolatos megemlékezésekre. Az új emlékezetpolitikai iránymutatást szemlélteti a Világ című napilap 1946 januárjában megjelent egyik írása, amelynek a szerzője az 1921. március 24-én kiállított halotti anyakönyvi kivonatról írt. Ebben az szerepelt, hogy Lobi Lipótot kivégezték. A cikkíró szerint a kivégzettek „leszármazottai joggal várhatják és követelhetik (...) hogy szerencsétlen őseiket a hivatalos okmányok ne rablógyilkosként, hanem tiszta emlékükhöz méltóan: vértanúként iktassák és - tiszteljék.”60 Ebben a szellemben kezdődött el a hivatalos em-54 1944. áprilisában 212 fő volt a marcali anyahitközség létszáma, míg a járásban (anyakönyvi kerület) további 216 főt tartottak nyilván. Schweitzer József-Frojimovics Kinga: Magyarországi zsidó hitközségek. 1944 április. Adattár. Hungarica Judaica 6. Budapest, 1994. 386; Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogybán. (1944 március - július). In; Szili Ferenc (szerk.): Zsidó sors a Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holokaustig. Csurgó, 2000. 139. 55 A Kohn-Dénes család leszármazása. Készítette dr. Dénes György. Dr. Dénes Veronika gyűjteménye. 56 A Kohn-Dénes család leszármazása. Készítette dr. Dénes György. Dr. Dénes Veronika gyűjteménye. Major Zsuzsanna szíves közlése. 57 Holttányilvánítások. Magyar Közlöny, 1946. augusztus 25. 192. szám 23.; Deutsch Gábor i. m. 2005, 74. Az 1940-es évek végén néhány évre az irodájába ügyvéd-gyakornoknak Dénes Györgyöt, az unokatestvérét maga mellé vette. 58 Szülei a Trianon után a Pozsonyból Marcaliba áttelepített Baráth István (1870-1948) volt marcali csendőr alhadnagy, parancsnok-helyettes és Mázy Erzsébet (1878-1945) voltak. Érdekességként megjegyzendő, hogy a híres marcali Morgenstern/Marczali Mihály főrabbi dédunokája kötött házasságot Mázy Engelbert tihanyi apát unokahúgával. Lásd erről: Honvédelem katonai és csendőrségi zsebkönyv az 1924. évre. Honvédelmi Katonai és Csendőrségi Hetilap. Budapest, 1924. 178. A házasságra vonatkozólag lásd: Marcali Római Katolikus Plébánia Esketési Anyakönyv. VII. kötet (1930-1959) 130. 30. folyószám. A Baráth családra vonatkozólag lásd: H. Rádics Márta-Kiss Kálmán i. m. 308., illetve dr. Dénes Veronika szíves közlése. 59 Dr. Dénes Veronika szíves közlése. 60 „Kivégezték”. Világ, 1946. január 16.198. szám 3.
