Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kincses Katalin Mária: A zombori egész alakos Rákóczi-szobor-ügy
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. san, a balkáni válságot, belpolitikai válságot, országos sztrájkok sorozatát, kormányválságot tapasztalunk.59 Február első felében a Justh-pártiak és a szociáldemokraták tüntettek Budapesten az általános választójogért. A Parlamentben egyik obstrukció érte a másikat; március elején lemondott gróf Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) miniszterelnök. A hónap folyamán a szociáldemokraták ismét a választójogot követelik, 24-én népgyűlést tartanak a fővárosban. A császár, Ferenc József ismét Khuen-Héderváryt nevezi ki miniszterelnöknek, de a kormány bő két hetet ért csak meg, április 17-én annak feje ismét lemond. Április 22-én megalakul a Lukács-kormány; májusban megint tömeges sztrájkok és felvonulások zajlanak a Szociáldemokrata Párt szervezésében. Júniusban, miután gróf Tisza István (1861-1918) házelnök nem adja meg a szót az ellenzéki képviselőknek, s ezzel letöri az obstrukciót, megszavaztatja a véderőtörvényt, s a tiltakozó képviselőket rendőrökkel távolíttatja el. A rendőri erőket amúgy is országos szinten a fővárosba kellett összpontosítani a sztrájkok miatt. Június 7-én dördült el a három lövés is, melyeket Tiszára adtak le, miután rendőri biztosítással megszavaztatta a Képviselőházban a közös hadseregre és a büntető törvénykönyvre vonatkozó indítványokat. Ilyen előzmények után a hatalomnak nem volt érdeke egy újabb országos megmozdulás - amit a most ellenzékben lévő Függetlenségi párti politikusok szerveztek -, s amit esetleg nem tudott volna kellőképpen kontrollálni. Az országos tömegrendezvénnyé válást valószínűleg nem kis mértékben az is gátolta, hogy néhány héttel korábban, április második felében a kereskedelemügyi miniszter a menetdíjakat drasztikusan megemelte (a főváros környékén több mint duplájára, a vasútnál vidéki viszonylatban pedig 40-60 százalékkal). - Láthatjuk, hogy az instabil politikai viszonyok miatt az 1906-os ünnepléshez képest kísértetiesen hasonló volt helyzet. Csakhogy 1912-ben már nem lehetett ugyanazt a politikai ütőkártyát kijátszani, mint 1906-ban! Akkor a fejedelem hamvainak hazahozatala egy eszköz volt a hatalom kezében, hogy pillanatnyi lélegzetvételhez jusson, és a sztrájkokat ily módon a kegyeletre hivatkozva közvetett eszközökkel felfüggesztesse.60 A Függetlenségi párt, mint említettem, ellenzékben működött, azaz a hatalomnak nem támogatója, hanem bírálója, ellenlábasa volt ekkor. Sem eszköze, sem ereje 59 Az időszak konfliktusait, feszültségeit e helyen nincs módunkban áttekinteni, felsorolásunk csak nagyon vázlatos, utalásszerű. Áttekintésünk alapja: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2010. (Társadalmi és politikai feszültségek című fejezet.) A kötet interneten hozzáférhető változatát használtam: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/201 l_0001_520_magyarorszag_tortenete/ch01s05.html (a letöltés időpontja: 2020. január 21.) 60 Az 1906-os és a megelőző kormányválságról, sztrájkokról, s a hamvak hazahozatalának politikai eszközként való használatáról lásd: Kincses Katalin Mária 2003. i. m. 143-153., 156-161.
