Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Magdó Csaba: Az Osztrák - Magyar Monarchia hadseregének vezetékes híradástechnikája - Katonai távbeszélők akkor és most

134

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV.

1. kép ■ I. Ferenc József távbeszélő-készüléke (Postamúzeum, Budapest)

Értelemszerűen ez a technika előnyeit visszafogó hatás elfogadhatatlan volt a hadseregben, ezért is kaptak kiképzést a híradó csapatnem katonái, nemcsak a készülékek használatára, de a hálózat (a vezetékrendszer) telepítésére-felügyeletére (vízen át, hegyen-völgyben, hóban-fagyban), karbantartására és javítására is. Ugyanakkor ennek az újdonságnak volt egy másik hatása is, amelyet ma ugyanúgy átélünk mi is. Erről majd az utolsó részben külön írok.

Összegezve a fentieket, kijelenthető, hogy a távíró és az új távbeszélő-hálózat a hadsereg gyors idegrendszerét alkotta, míg a sejtjei maguk a készülékeket használó, a Nagy Háború során először saját csapatnemet alkotó katonák voltak. A Monarchia dualizmusát tekintve még a két agyfélteke is képbe hozható (Bécs-Budapest). Az első tábori távbeszélőnk rendszeresítésétől (1880) több mint 30 éve volt a hadseregünknek a készülékek kifejlesztésére,