Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
L'Auné Judit: Részletek egy 17 éves önkéntes ápolónő naplójából, 1914 - 1916
L’Auné Judit: Részletek egy 17 éves önkéntes ápolónő naplójából, 1914-1916 3. kép ■ Az Irgalmasok kórháza zakban fekszenek, élelmet, cigarettát, meleg holmit, zoknit, trikót, olvasnivalókat. Már fejadagok vannak, és arra osztják ki mindenkinek a zsírt, cukrot, lisztet. Péksüteményt sem lehet már kapni. - Sőt már maholnap olyan ismeretlenné lesz, hogy a gyerekek sem ismerik. A napokban történt az iskolában, hogy az elemibe járó Barsy István ügyvéd fia (Lajoska) felállt óraközben és azt mondotta: - Tanító bácsi kérem ... az a fiú olyan csúnyát mondott. - Mit mondott? - kérdezte a tanítójuk, - (a Lyceumba járnak) azt mondotta, hogy: »KIFLI!« ... Háát ... így van ez a háborúban ... Dezső nagybácsim (ciszterci tanár) gyűjti a sok élelmet és egyéb holmit, a ciszterciták tornatermében már felhalmozva állnak a sok minden jók, kolbászok, sonkák, sütemények, cigaretták, meleg ruhaneműk, miket adományoz a város lakossága valamint a kereskedők. Szépen elosztjuk, minden sebesült kap egy csomagot, ahányan csak vannak az összes egri kórházban. Mi lányok, asszonyok meg csomagolunk.” „1915. január, Nagy-Boldogasszony hava Kiosztották a katonáknak a sok ajándékot. Ruhaneműt, élelmet. Gondoskodnak családjaikról is ... itt a városban nincs súlyos sebesült ... a betegek könnyes szemmel állták körül a karácsonyfát és énekelték a »Mennyből az angyalt«.
