Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. hogy „kemény harcaink voltak, de hála Istennek győztünk és semmi bajom nem történt...” Érdemes utánanézni ezrede történetében, hogy ez a „kemény harcok” kitétel mit jelentett a valóságban. Amikor Keresztesi szeptember végén a frontra érkezik, alakulata éppen nagy orosz támadásokat ver vissza, és november elején, a lap keltezése előtti napokban az ezred — a krónikás szóhasználatával - „egész háborús működésének egyik legkimagaslóbb eseményét” 24 éli át: a mocsaras Studynka folyón való átkelés után Siemikowce falut kell visszafoglalnia. Az ütközet első napján, 20 km-es menet után 24 (!) rohamot intéznek a falu ellen, a kézitusa - váltakozó sikerrel - éjszaka is folyik. Keresztesi zászlóalja a gyilkos tusakodás centrumában harcol. Többnapi küzdelem után sikerül elfoglalniuk a falut, több ezer orosz foglyot ejtenek, de az ezred hatalmas veszteségeket szenved: 1665 harcosából 641 fő marad.25 Ilyen egy hősies, de pirruszi győzelem! A nagy csatákból kijut Pongrácz Károlynak is. 1915. december 29-i levelében a tömegháború - egy gépfegyveres osztagot vezénylő csapattiszt szemével - a maga kegyetlen valóságában jelenik meg. Az elbeszélt konkrét hadicselekmény minden valószínűség szerint a bukovinai Czernovitz térségében dúló úgynevezett „újévi csata” lehetett.26 Néhány részlet a levélből: „Tegnap és tegnapelőtt óriási támadást intéztek a muszkák az állásaink ellen. Isten segítségével visszavertük mindenütt a sok helyen 17-szeres [a levélíró kiemelése!] túlerőben levő ellenséget. 27-én reggel /2 8 órakor kezdődött a rettenetes tüzérségi tűz. Ott ahol én állottam 3 órán belül 1800 [a levélíró kiemelése!] gránát és shrapnell csapott le és az állásainkat szétrombolta. Aztán megindult az általános támadás ellenünk. Tizenhét sorban támadtak a muszkák, visszavertük. (...) Tegnap egy új rohamot intéztek a muszkák ellenünk, mégpedig este 7 órakor. Ismét száz meg száz hulla fekszik akadályaink előtt. Nekünk aránylag igen kevés a veszteségünk. - Sokat láttam már a háborúban, de ilyen tömegmészárlást még elképzelni sem tudtam magamnak.” 1916 Ebben az esztendőben érkezik a legtöbb levél, a levelezőalbum szereplői már szinte mind kiérkeztek a frontra. Január 10-én egy új unokafivér jelentkezik, 24 Körmendy Géza: M. kir. Kolozsvári 21. Honvéd Gyalogezred. In: vitéz Deseő Lajos ny. tábornok (szerk.): Erdélyi ezredek a világháborúban. Budapest, 1941.100. 25 Körmendy Géza i. m. 102. 26 Az úgynevezett „újévi csata" 1915. december 27-től 1916. január 19-ig tartott, és a támadó orosz csapatok vereségével végződött. A győzelem ellenére a Monarchia mintegy 30 ezer embert veszített, az oroszok körülbelül 70 ezret. Lásd Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014. 215-216.
