Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
26 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. Különböző fegyvernemekhez tartoznak, de többnyire tüzérek. Katonai rendfokozatuk szerint kezdetben hadapródjelöltek és hadapródok (kadétok), akik az idő múlásával zászlóssá, majd - aki megéli - hadnaggyá lépnek elő. (Van két idősebb fiatalember is: ők eleve hadnagyként kezdik a háborút.) A levélíró ifjak egy olyan család vonzáskörébe tartoznak, amelynek krónikájában a magyar polgárosodás egyik típusának: a német városi polgárság elmagyarosodásának társadalomtörténete tükröződik.1 A levélírók is vegyesen német és magyar nevűek, néhányuk levelezési stílusából német-magyar kétnyelvűség is kiérződik, de a domináns nyelv a magyar, elenyésző kivétellel minden közlemény ezen a nyelven íródott. A fiatalemberek - leveleikből megismerhető - erkölcsi habitusa férfias helytállást, némi hetykeséget, kötelességtudatot, a haza és az uralkodó iránti hűséget tükröz. Olykor a nehézségeket sem hallgatják el, de igyekeznek ezeket férfiasán lekicsinyelni. De megszólalnak a magányérzet, a hazavágyódás, a fáradtság, a testi-lelki zaklatottság és - az átélt tömegmészárlások hatására - az elemi megdöbbenés hangjai is, és meg-megjelenik a békevágy is. Bár ismerjük a történelem szigorú ítéletét, mégis tartózkodnunk kell attól, hogy száz év után bölcs tanácsokat osztogassunk hőseinknek, és utólag kioktassuk őket a követendő helyes magatartásról. A rendelkezésre álló szűk keretek között annak a viselkedésnek az árnyalatait próbáljuk meg minél hitelesebben bemutatni, ahogy ők akkor (belső és más indítékaik alapján) gondolkodtak és cselekedtek. Mivel a postai küldemények szinte mind keltezve voltak, és - Aranka gondosságát dicsérve - a fotóalbumban is csaknem minden esetben felirat (név, helyszín, dátum) szerepelt, így a dokumentumegyüttes kronológiailag rendezhető volt. Az időrendbe állított családi dokumentumokat a világháborús szakirodalomból és hadilevéltárakból szerzett háttér-információkkal egészítettem ki,1 2 hogy az egyébként szűk spektrumú (egy család, sőt egy személy 1 A Kössler—Kesztler család legrégibb ismert ősei észak-bajorországi evangélikus iparosok (pékmesterek) voltak. Az iratokból kirajzolódó út a 18. század végi pozsonyi betelepüléstől - a magyarországi (főleg észak-dunántúli, felföldi és budapesti) szétrajzáson át - a 20. század közepéig vezetett, amikor a történelmi kataklizmák nyomán megjelent a Nyugatra való visszaszivárgás is. A kezdetben német iparoscsaládokkal házasodó Kesztlerek a 19. század derekától egyre többször választanak magyar polgári (sőt nemesi) házastársat, és egyre többen lesznek középosztályba tartozó vezető tisztviselők, értelmiségiek. (Aranka édesapja, Kesztler Árpád [1870-1935] is magas rangú banktisztviselő volt.) Az evangélikus Keszderek először saját felekezetűekkel, később több ízben reformátusokkal, néha katolikusokkal is házasodtak. (Lásd: Kesztler András [Andor]: A Kesztler családok származására vonatkozó tájékoztató. Kézirat, é. n. 25 o.) 2 Ezúttal is köszönetét mondok a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatási, levéltári és könyvtári részlegeinek munkám hathatós támogatásáért. Továbbá köszönöm a Kesztlerrokonság két tagjának: dr. Masát Péterné Palugyay Kingának és if)- Kesztler Lászlónak a családi források kibővítése terén nyújtott segítségét.
