Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Kaba Eszter: "Hadifogoly felesége voltam" - Női életutak az első világháborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. Olaszországból és a nyugati frontról, de azoknak az asszonyoknak a helyzete, akiknek a férje Oroszországban raboskodott, más volt. Az orosz belpolitikai helyzet, a forradalom és a magyar-orosz diplomáciai kapcsolatok rendezetlensége nehezítette az ott tartózkodó hadifoglyok hazatérését. Oroszország európai részéről már 1918-ban megindult a hazaszállítás, de ez mit sem segített a Szibériában és Turkesztánban, valamint az orosz Távol-Keleten raboskodókon. Az ő hazatérésükre még hosszú éveket kellett várni, sokan csak a hadifogolycsere-egyezmények megkötése után, azaz az 1920-as évek elején kerültek vissza Magyarországra.4 A nők várakozását nehezítette az a tény, hogy még az állami hazaszállítások megindulása után sem lehetett abban senki biztos, hogy férje a következő hadifogolycsoporttal hazatér. Ezeknek az asszonyoknak valójában két lehetőségük volt: vagy hűségesen várakoztak, míg a férjük vissza nem tért, vagy a házassági hűséget újraértelmezve időszakosan új férfi támaszt kerestek maguk mellé - ezt paradox módon sokszor az Oroszországból érkező, magyarországi táborokban raboskodó hadifoglyok közt találták meg. A HŰSÉGESEN VÁRAKOZÓ ASSZONYOK A hűséges feleségek mintapéldája volt Telkessy Kamilla, Karkis Kornél hadbíró százados felesége. A Budapesten, 1882-ben született százados több ezer társával együtt 1915 márciusában Przemysl elestével került hadifogságba, ahonnan 1920-ban szökött meg. Saját bevallása szerint is „moziba illő” útja Petrográdig 25 napon át tartott. A városba érve azonban nem volt szerencséje: felismerték, és a Cseka (Összoroszországi Rendkívüli Bizottság) kezére került, kényszermunkára vitték, fát rakodott a Néva menti hajókból. A forradalmi törvényszék sok más tiszttársával együtt túszként visszatartotta. Katonai fegyházba került, ahol skorbutos lett, majd vakbélgyulladással műtötték, a műtétet követően tüdőgyulladást kapott. Éppen csak felépült, mikor újból megszökött: a Ladoga-tavon keresztül érkezett Finnországba 1921 nyarán, innen utazott haza Magyarországra, ahol hadifogolytársaihoz hasonlóan először a csóti leszerelőtáborba szállították. Innen értesítette családját hazatéréséről. A hétévnyi távoliét alatt számtalan levelet írtak egymás4 A magyar-orosz külpolitikai kapcsolatokról és a magyar hadifoglyok hazatérésének lehetőségeiről már több munka is született, most csak a legfontosabbakat említem. Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. A magyarországi hadifogoly-fogadó és leszerelő szervek tevékenysége, 1918-1923. Kandidátusi értekezés, 1994; Kolontári Attila: Magyar-szovjet diplomáciai, politikai kapcsolatok, 1920-1941. Budapest, 2009.; Petrák Katalin: Emberi sorsok a 20. században. Magyar hadifoglyok és emigránsok a Szovjetunióban a két világháború között. Budapest, 2012.
