Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Prohászka László: Bory Jenő Szarajevóval kapcsolatos művészeti és építészeti munkássága

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

Az észrevétel jogosnak tűnt, pedig - függetlenül a nehéz hadi helyzettől - ekkor már javában folytak az előkészületek egy méltó emlékmű létesítésére. A megbízást nem kis meglepetésre az Ausztriában szinte teljesen ismeretlen - amúgy éppen katonai szolgálatot teljesítő - magyar építész és szobrász, Bory Jenő (1879-1959) kapta.5 A hivatalos megbízást Bosznia-Hercegovina tartományi főnöke, Stephan Sarkotic gyalogsági tábornok adta ki 1916. március 6-án. Az emlékmű összköltsége - amely tartalmazta a művészi és tervezői munkát is - 38 000 korona volt.6

A 20. századi hazai művészet jelentős alakja, Bory Jenő 1903-ban szerzett építészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen. Ezt követően a Mintarajziskolában, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult szobrászatot. Önkéntes katonaévét 1904-1905-ben Bécsben szolgálta le. 1906-1907-ben állami ösztöndíjjal Németországban és Olaszországban tanult. 1911-1946 között a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat rendes tanára, 1921-1944 között a Műegyetem Építészmérnöki Karán a mintázástan előadója, 1943- 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola rektora.7

Bory az első világháború kitörésétől kezdve katonai szolgálatot teljesített. 1914-ben hadnagyként8 vonult be a magyar királyi székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezredbe. Az ezred 1914-ben részt vett a szerbiai hadműveletekben,9 majd Bory Jenő zászlóalját 1915-ben Boszniába vezényelték. így került Szarajevóba. 1916. május 1-jei ranggal népfelkelő főhadnaggyá léptették elő.10

Mivel Bory Jenő nemcsak mérnök, hanem kiváló szobrász is volt, Szarajevóban maga készítette mind az építészeti, mind a plasztikai terveket. Nem volt egyszerű feladat helyet találni az emlékműnek. A merénylet helyszíne, a szűk utcatorkolat eleve nem jöhetett számításba, ezért a Latin híd közeli hídfőjét jelölték ki erre a célra. Komoly műalkotás számára azonban itt is igen szűk volt a hely. Ezért Bory a folyó felé kiugrót épített, amelyet elegánsan kivitelezett építészeti megoldással megerősített. A stabil alapozásra szükség is volt, hiszen az emlékmű két cseh gránitból faragott, nyolc méter magas

5 Demeter Zsófia: Egy elfeledett emlékmű. Bory Jenő alkotása a szarajevói merénylet színhelyén. Rubicon, 2014.4-5. szám 64-65.

6 Demeter Zsófia: Bory Jenő álmai a szarajevói merénylet színhelyén. In: Ugyanő (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. C sorozat, 39. szám. Székesfehérvár, 2010.187., 193-194.

7 A Főiskola Rektori Tanácsa. Szépművészet, 5. évfolyam 9. szám 1944. szeptember. 177.

8 Bory Jenő szobrász-építész önéletrajza a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. In: Péntek Imre (szerk.): Bory Jenő. Székesfehérvár, 2001. 248.

9 Sipos Gyula (szerk.): A m. kir. székesfehérvári 17. honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek az első világháborúban. Székesfehérvár, 1937. 204-208.; Szabó István (szerk.): A tizenhetesek 1914-1917. Emlékkönyv a székesfehérvári honvédek harcaiból. Székesfehérvár, 1918.12-14.

10 Rendeleti Közlöny a Magyar kir. Honvédség számára, Személyes Ügyek. 43. évfolyam 140. szám 1916. november 13. 2885.