Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Fejér Ingird: Egy huszártiszt a hátországban - Gallasy István felmentései és tevékenysége az első világháborúban

Fejér Ingrid: Egy huszártiszt a hátországban a régi családi kastélyukban12 akart egy lábadozó betegek elhelyezésére szol­gáló, húszágyas kórházat létesíteni, és ennek apropóján kimaradni a front­szolgálatból. Ugyanis azt az információt kapta a Vöröskereszt Egylet katonai irodavezetőjétől, hogy „megbízottá való kinevezés esetén csapathoz való be­hívás nem történik”. Részletes költségvetést készített, hogy mennyibe kerül­ne a kastély átalakítása, a konyha, fürdő, kórterem felszerelése, az egészség­­ügyi eszközök, az ápolónők fizetése, az orvos heti kétszeri látogatásának díja. Gallasy kiszámította, hogy egy húszfős, szabályszerűen felállított kisegítő kórház öt hónapra vetített összköltsége 10 709 korona. A katonai kincstár­tól ugyanennyi időtartamra, katonánként és naponként 2 korona, összesen 6000 korona ellátási díjra számíthatott, a különbség pedig vállalható teher­nek tűnt számára. Október 26-án kelt beadványát - ceruzával írt feljegyzése szerint - személyesen adta át báró Feilitzsch Bertholdnak, a Vöröskereszt főmegbízott-főgondnokának, aki válaszában nem biztatta a kinevezéssel, mert azokat, akik harctéri szolgálatra alkalmasak voltak, nem nevezték ki vöröskeresztes megbízottnak.13 1914. november 13-án meg is kapta az egri honvéd kiegészítő parancs­nokságtól a Miskolcra szóló behívójegyét. Annyit azonban sikerült elérni, hogy nem a harctérre került, hanem a miskolci megfigyelőkórházhoz vezé­nyelték.14 A megfigyelőállomásokból álló védőzónát a hadvezetés 1914 őszén hozta létre az ország északi, északkeleti részén védekezésképp, hogy a keleti hadszíntérről érkező sebesült katonák ne hurcoljanak be a hátországba jár­ványos, fertőző betegségeket. Ezek a megfigyelőállomások a keleti harctérhez közel eső településeken 1914. november elején kezdték meg működésüket. Rendeltetésük szerint a betegek fertőtlenítését, orvosi ellátását, illetve orvosi megfigyelését végezték, ezzel megelőzve az esetlegesen fellépő járványok to­vábbterjedését.15 Ilyen megfigyelőállomás működött Miskolcon is, ahol Gal­lasy felügyelőtisztként teljesített szolgálatot 1915. szeptember 22-ig. Itteni működése idejéből ránk maradt néhány, a katonai parancsnokság szá­mára írt jelentésének piszkozata, amelyekben beszámol arról, hogy hány em­ber, hová távozott, illetve hány fő érkezett a megfigyelőállomásra. November 24-én írt jelentésében megemlíti, hogy november 23-án este 35 gyanús beteget 12 Az egykori Szepessy-Almássy-kastélyt a hozzá tartozó birtokkal Gallasy István nagyapja, Steinhäuser István vette meg 1869-ben az Almássy családtól. Kovács Béla i. m. 109. 13 Beadvány, kézzel írt számítások, feljegyzések, kastélyalaprajz, a Vöröskereszt Egylet katonai irodave­zetőjétől nyert információ. MNL HML XIII-2/2. Gallasy István személyes iratai I. kötet. 14 Kézzel írott életrajzi feljegyzések, Behívójegy 1914, Jelentés a m. kir. egri honvéd kiegészítő parancsnok­ságnak. Bertamajor, 1917. november 23. MNL HML XIII-2/3. Gallasy István személyes iratai II. kötet. 15 Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világ­háborúban. In: Kapronczay Károly (szerk.): Orvostörténeti Közlemények 196-197. Budapest, 2006. 69-71. r

Next

/
Thumbnails
Contents